No pasarán!

2011. május 04. 10:35

Gyurcsány megvédendő territóriuma a lózungok világában lelhető fel, már amennyiben valakinek ingere támadna megkeresni azt.

2011. május 04. 10:35

„Ez a »no pasarán!« egy bejáratott baloldali jelszó, a haladó erők majdnem olyan gyakran és szívesen használták, mint a »davaj csaszi!« biztatást, amely inkább illenék Gyurcsány habitusához, politikai programjához, mint a spanyol önáltatás (hiszen mégiscsak áttörtek), de pillanatnyilag az áttörés megakadályozása mutatkozik úgy politikai, mint ideológiai, morális és gazdasági szempontból előbbre valónak. Hogy kik ne törjenek át, hol és mit, azt sajnos nem tudjuk pontosan, mert minden józan megítélés szerint a jobboldal már tavaly tavasszal áttörést hajtott végre az összes lehetséges területen, így Gyurcsány megvédendő territóriuma a lózungok világában lelhető fel, már amennyiben valakinek ingere támadna megkeresni azt.

Márpedig lózungügyben Gyurcsány mindig élenjáró volt, kivételes képességeit e tárgyban felesleges lenne vitatni. Ráadásul a »no pasarán!« jelszót híressé tevő Dolores Ibárruri roppant közeli lelki rokonságban áll vele, az összes égő szemű (de tompa tekintetű) fonónőhöz hasonlóan. Ibárruri asszonyság érdemei közt nemcsak azt kell elősorolnunk, hogy kiérdemelte a Lenin-békedíjat, azaz hatásos és eredményes felforgató volt, hanem azt is, hogy a nemzetközi munkásmozgalom tekintélyes vezetői közül azon ritka személyiségek közé tartozott, aki évtizedekig élt a Szovjetunióban, mégsem lőtték agyon. Pedig az ő mottója is volt a sokat idézett mondás, miszerint: »jobb állva meghalni, mint térden állva élni«. Ez egy nagyon bölcs tétel, ugyanis még egyetlen állva meghalt egyén sem cáfolta igazát. Gyurcsánynak különösen tetszhet most, amikor újabb mártírszerepre készül. 2004-től 2009-ig a hatalom súlya nehezedett rá, most meg egy súlytalan hatalom akarja agyonnyomni – legalábbis így képzeli saját vértanúaktáját, amely reménye szerint bekerül majd egyszer a (baloldali) Szentek élete kötetbe. Addig is igazodik a kiváló Ibárruri elvtársnőhöz, aki a mozgalomban elnyerte a »La Pasionaria« epitheton ornanst, amely jelzőt Gyurcsány is szívesen aggatja magára meg őszödi beszédére, állítván: az egy szenvedélyes igazságbeszéd volt.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 36 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
W4R1OCK
2011. május 04. 20:04
Mégiscsak fantáziadúsabb mint a hajrá Magyarország meg az egy a tábor színvonalú könnyen megjegyezhető böfögések.Érdekes látni egy mno újságíró tollából a lózungok kritikáját.Nem is érdekes,inkább röhejes.
elfelejtette
2011. május 04. 18:40
Mucsácsosz, én őszintén bevallom, ezt a mondatot Ferenctől hallottam először. Nem is igazán értem, hogy pontosan hogyan, milyen összefüggésben használták ezt, így azt sem értettem, hogy Ferenc mit akar ezzel mondani. Azért kíváncsi vagyok, a hallgatóságból mennyien vágták, hogy miről van szó.
balbako_
2011. május 04. 15:12
Gyurcsány, ha kell - és szavazatot remél érte - Dolores Ibarruri, ha kell három műszakos szövőnő, ha kell Hugh Grant imitátor, ha kell Katus gázórájának (milliárdos) leolvasója és még mi minden.... Csak egy szerepet nem képes eljátszani: a felelős államférfiét!
vikicsunáj
2011. május 04. 14:25
No pasarán! A következmény: El Valle de los Caídos.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!