Közelebb a túlpart

„A korábban felvett kölcsönt cipelni és fizetni kell. De talán megszűnik az álmatlan éjszakák félelme, a kilakoltatás torokszorító veszedelme, a kiúttalanság és a reményvesztettség érzése. Mert lesz idő a felkészülésre. Most az adósok közül nyilván sokan gondolják, hogy korábban, amikor a hitelt felvették, körültekintőbben és megfontoltabban kellett volna kölcsönért folyamodniuk. Mentségükre legyen szólva, hogy a szocialisták regnálása alatt szinte senki, legalábbis nagyon kevés felelős politikus és bankvezér figyelmeztette a polgárokat az eladósodás veszélyeire. S nem nagyon beszélt senki a devizahitelek árfolyamkockázatáról. Sőt, Kóka János gazdasági miniszter – aki a pannon puma hatalmas ugrásait akkor vizionálta, amikor a magyar gazdaság épp a lejtő felé vette az irányt – a lakosságot arra biztatta, hogy pénzüket bátrabban tegyék be a bankokba, s bizalommal forduljanak a hitelintézetekhez. Mert ha a szerencsétlen polgár teljesen analfabéta a pénzügyekhez, akkor vannak, akik megmondják, mit kell tenni a pénzükkel. S meg is mondták. A pénzintézetek pedig úgy tüntették fel a világot, mintha csak annak lenne benne helye, aki kölcsönből él.

És a hitel könnyen jött – lakásra, autóra, s ki tudja mi mindenre – a megfontoltságot pedig elnyomta a minden valóságot nélkülöző kormányzati sikerpropaganda. Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és „kiváló” minisztereik – akik az országot is eladósították – még akkor is feltörekvő gazdaságot képzeltek maguk elé, amikor a gazdasági válság beköszöntött az országba. A krízis nyomán pedig egyre többen veszítették el a munkájukat, százezreknek rendült meg az egzisztenciális biztonsága. Bár lassan eljött a kijózanodás ideje, a gond nem lett kevesebb. Bebizonyosodott, hogy segítség nélkül nem tudnak partot érni az adósok. Tegnap még messzi volt a túlpart. Holnap talán közelebb lesz.”