„Húsz év alatt a szereplők beárazták a rendszert. Senki nem is várta, hogy az új kormányok rövidebbre vegyék a hancúrozást a választókkal, viszont az önkormányzati meccs után az EP választáson kívül kiszámíthatóan nem volt semmi, ami miatt nem lehetett (volna) cselekedni, és nagy dolgokat véghezvinni. Ha bejön az ötéves ciklus, az önkormányzati választások ideje elkezd vándorolni, mint a Nap az égen, előbb távolodik a parlamenti választástól, tíz év alatt kerül a legmesszebb, és lesz pont félidőben, azután húsz év múlva lehet újra egymáshoz olyan közel, mint ahogy most van. Minden együttállás más stratégiát kíván majd. Ez nagyobb bizonytalanságot teremt, és nagyobb esélyt kínál a hibázásra vagy épp a váratlanul jó szereplésre is.
Magasabb, absztraktabb szempontok szerint a két ciklus eltávolítása mellett szólhat több érv, hiszen a demokrácia valószínűleg jobban működik, ha egy-egy voksolás inkább arról szól, ami a tényleges tartalma – bár jól tudjuk, hogy ez maradéktalanul sosem elérhető. A szokatlan időpontokban jelentkező helyhatósági megmérettetés zavaró hatása a politikai ciklus szokásos működésében ehhez képest nem tűnik nagy árnak, noha a gyakorlatban szerintem nagyon is komolyan veendő szempont lehet. Nagy kérdés persze az egész átalakítás kapcsán, hogy az önkormányzati választásoknak tétje miként alakul, mennyire marad kívánatos egyáltalán ez a politikai trófea. Nem tudom azt sem, hogy milyen átmeneti intézkedéssel érhető el az átállás. Vajon már a mostaniak kapnak egy bónusz évet? Ha így van, akkor köreikben biztos nem ütközik nagy ellenállásba ez a konkrét változó elem.”