Hiteles vagyok a szőke nő szerepében is

„Nem érzed úgy, hogy nagyon beskatulyáztak a szőke nő szerepébe?

Dehogynem. Nagyon sokáig zavart is ez, de aztán rájöttem, hogy ez valahol jó, hisz azt jelenti, hogy hiteles vagyok a szőke nő szerepében. A gond csak ott van, hogy a néző azt hiszi, az életben is ilyen vagyok - innentől kezdve meg állandóan bizonygatnom kell, hogy ez nem így van. Szóval kétoldalú a dolog, de szeretném már elengedni ezt a problémakört, az élet úgyis hoz majd más szerepeket, már csak a korom miatt is. Ma már nem játszhatok húszéves fruskákat, de biztos jön majd helyette valami más skatulya.

Miféle? Drámai, könnyedebb?

Mindig azt gondoltam, hogy valami igazi, mély drámát lenne jó csinálni, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok az az alkat: nekem jobban áll a vígjáték, a könnyedebb műfaj. És az, hogy valami könnyed, még nem jelenti azt, hogy könnyű is - sőt sokkal nehezebb is lehet, mint egy drámai szerep, mert a vígjátékhoz ritmusérzék, humor és önirónia kell, és sok szakmai titok van, amit ugyanúgy meg kell tanulni, mint a drámánál. Attól könnyed, hogy könnyebb befogadni, játszani viszont egyáltalán nem könnyű. Szóval nekem inkább erre való az alkatom, lehet, hogy ha felajánlanának egy drámai és egy vígjátéki szerepet, most is az utóbbi mellett döntenék. Miért küzdjek Szent Johannával, ha jobban áll nekem egy Neil Simon-darab? Valószínűleg a színészi pálya első tíz éve erről is szól, hogy az ember kitalálja, mi illik hozzá. (...)

Te is írsz blogot, amely rendszeresen megjelenik a Kultúrpart oldalán. Ez hogy indult?

Elutaztam Szentpétervárra, Dosztojevszkij nyomában. Ő a kedvenc íróm, és izgalmas volt látni, hogy hol élt, hol játszódnak a regényei - ráadásul amúgy is annyira erőteljesen írja le ezeket a helyszíneket, hogy mindenképp meg akartam nézni. Számomra hátborzongató volt valóban ott lenni azokon a helyeken, amelyekről a kedvenc regényeimben olvastam korábban, és valahogy meg akartam ezt osztani. Nem gondoltam semmit az írásról, de valahogy kikívánkoztak az élmények, és úgy voltam vele, hogy legalább nekem megmarad, ha leírom. Aztán azt vettem észre, hogy tetszik az embereknek, amiket írok, sokaknak valószínűleg azért, mert ők maguk nem jutnak el ilyen helyekre. Szeretnék majd egy könyvet is az úti élményeimről, volt egy év, amikor rengeteget utaztam.”