Egy halk szavú mészáros titkai

„Súlyos érvek szólnak amellett, hogy a hatalom bizony sok mindent mérlegelt a kiadatáskor. Először is, a jelenlegi szerb kormány kettős szorításban működik. Egyfelől, folytonosan bírálat éri a nemzetközi politika részéről, hogy mulasztásokat követ el a háborús bűnökkel gyanúsított vezetők kiadatása kapcsán, ami hátráltatja az Európai Unióhoz való csatlakozási folyamatot. Másfelől, a regnáló Demokrata Párt politikai pozíciói meginogtak a következő évben megtartandó választások előtt, a hetykén kezelt gazdasági válság csapásai és az előrenyomuló ellenzék akciói ugyanis megrendítették uralmát. Aztán, amikor Karadzsics kiadatása folyt, még létezett egy viszonylagosan egységes Európa-ellenes tömb, amely veszélyforrást jelentett a szerb hatalom számára. Ma azonban ez a veszély nem valós, mert a legerősebb ellenzéki párt korifeusai, a néhai radikálisok maguk is az európai egységesülés szószólójaként lépnek fel. Egyszóval, Mladics kiadatásával sokkal kisebb a politikai kockázat a szerb hatalom számára. Számomra az is lényeges, hogy a múlt héten a hatalom fellegvárának tekintett szerb televízió nyilvánosan bocsánatot kért a kilencvenes években gyakorolt háborús uszítás miatt. Mi ez, ha nem egyfajta előkészítés Mladics elfogatására?

A hatalom mérlegelt tehát, amikor elhatározta, hogy kiszolgáltatja az élete végén járó, betegségektől szenvedő Mladicsot, de ez nem azt jelenti, hogy ura a helyzetnek, éppen ellenkezőleg. Külső és belső meghatározottságok kényszerítették erre. És nem biztos, hogy jól mérlegelt. A szerbiai polgárok érzületét a csüggedtség, a mélyülő elégedetlenség és a romlás, valamint a hanyatlás tapasztalatai uralják. Ezzel éles ellentétben áll a kormány apologetikus retorikája, amely legfeljebb csak elnagyolt módon beszél a munkanélküliségről és az átlagpolgár egyéb gondjairól. Rajtunk már Mladics kiadatása sem segít - sóhajtott fel az itt már idézett taxisofőr. Ami az átlagpolgár világát illeti, ez a megjegyzés bizony roppant kifejező, úgymond telibe talál. Nem lesz nagy ribillió Szerbiában Mladics kiadatása okán, legfeljebb néhány csetepatét jegyzünk majd. Az elfáradt Szerbiában, amelyben a legszűkebb magánérdekek hatnak, nincs esély nagy horderejű eseményekre. Sokan fogják azonban megsiratni Mladicsot: a most is tapasztalható mély sóhajok, és a privát körökben kinyilvánított düh jelzik, hogy letartóztatása nem kevés ember számára komoly veszteséget jelent.”