„Amerikában a művészek és a közéleti szereplők nyíltan vallhatják, hogy a demokratákhoz vagy a republikánusokhoz húznak, de Magyarország más, itt mély árkok vannak...
Ne felejtsük el, hogy Amerika kétszáz éve liberális demokráciában él. Mi pedig még nem szoktunk hozzá ahhoz, hogy békén hagynak bennünket és nem állomásoznak a területünkön külföldi csapatok. Nem kell parírozni idegen hatalmaknak, magunkra hagytak minket és így marjuk szét egymást. Sajnos a távoli jövőben sem látok arra esélyt, hogy ez változni fog. Minden jel arra mutat, hogy a magyar viszonyok és a gazdaság egy hatalmas lejtő előtt áll. Ha ugyanis Orbánék betartják, amit az Európai Unió előtt vállaltak, akkor a magyar társadalom nagy része el fog fordulni tőlük, ha pedig megvalósítják mindazt, amit a hívei várnak, akkor a gazdaságot vágják tönkre.
Láthatjuk még Önt a tévé képernyőjén?
Szándékaim szerint nem, mert nem nagyon látok olyan médiumot, ahol arra lenne igény, amit én képviselek, amit tudok. A két nagy kereskedelmi televízióban szerintem rám már nincs szükség. Alekosz megelőzött, mellette én aligha rúghatok labdába.
Ez nem gondolhatja komolyan... de ha már Alekoszt említette, mi a véleménye arról, hogy a valóságshow-kban feltűnt »sztárocskák« uralják a kereskedelmi adókat és a bulvársajtót? Van ennél még lejjebb?
Egészen addig van, ameddig ez találkozik a nézők igényeivel. A jobboldali és a szélsőjobboldali retorikában halljuk, hogy a kereskedelmi televíziók szorítják le a nézők igényeit. Nem értek ezzel egyet, mert ma már a legtöbb háztartásban nyolcvan féle magyar adóból lehet válogatni, ezek között vannak például történelmi-, tudományos-, hír-, sport-, zene-, film- és gyerekcsatornák, tehát mindenki azt nézhet, amit akar. Rengetegen mégis a két nagy kereskedelmi tévé műsorait választják. Szerintem inkább az a helyzet, hogy a kereskedelmi televíziózás próbál alkalmazkodni a közönség igényeihez. Amikor a 70-es évek közepén jelentkeztem televíziósnak, nem erről álmodtam. Mára rájöttem, hogy akkor voltam tévedésben. Az igazi televíziózás az, amit most látunk, ez az ő természetes állapota. Én ebbe már nem jelentkeztem volna.”