„Ezt sérelmezik most is a rendészeti érdekképviseletek, hogy miközben tárgyalnak a Belügyminisztériummal, egyszer csak megjelenik péntek délután a parlament honlapján egy alkotmánymódosító javaslat a nyugdíjakról. Ők ezt arculcsapásként élték meg.
Nem kell arculcsapásnak felfogni, azt nagyon sokszor elmondta a legilletékesebb és legautentikusabb, hogy egységes korhatáron alapuló, egységes nyugdíjrendszert tudunk ajánlani, erre van Magyarországon lehetőség. Mindenki tudja, hogy 3,5 millió munkavállaló 6,5 millió eltartottról kell, hogy gondoskodjon. Végesek a lehetőségeink.
De ők a módszert magát kifogásolják, hogy egyéni indítványokkal dőlnek el nagyon húsbavágó kérdések, előzetes egyeztetés nélkül.
Amennyiben ezeken az egyeztetéseken a siker reménye kecsegtetett volna az első egy-két forduló után, a kormány szerintem maradt volna a tárgyalásoknál, de én úgy tájékozódtam az utóbbi két hét híradásaiból, hogy a legcsekélyebb esély sincs a megegyezésre a belügyminiszter és a rendvédelmi szakszervezetek között. Eleve kudarcosnak láttam a megegyezésre való készséget.
Tehát ez igaz a jövőre nézve is? A kormány úgymond »megpróbál« egyeztetni, de ha nem lát esélyt, jön egy egyéni indítvány, és mindenképpen végigviszi az akaratát?
Igen. Egyet azért szeretnék mondani: 21 éve vagyok képviselő, azóta volt ilyen kormány is, olyan kormány is, nagyon sokféle hozzáállás van. Magyarországon még mindig az a közfelfogás a parlamentarizmus kapcsán, hogy a parlamentet a kormány »eteti«, a kormány látja el munkával, Ez külföldön egyáltalán nem így van: nagyon komoly törvényeket, az én szakmámba vágva például a Büntető törvénykönyveket, képviselők dolgoznak ki, és visznek végig akár egy kétkamarás parlamentben is. Ezt is meg kell szokni: a képviselők által menedzselt törvények kétségtelenül nagyobb számban vannak az utóbbi időben, de ez nem ássa alá a parlamentarizmust, hanem éppen hogy erősíti.”