A kisalföldi Don Quijote

„A népszerű Szamóca mindenkinek útjában áll. Megbontja a győri együttműködés rendszerét, amely olyan, mint a nemzeti együttműködés rendszere, csak ebbe jócskán belebeszélnek a város másként gondolkodói is. Megindul a suttogó propaganda Eperjes ellen: hogy Orbán Viktor barátja, hogy rákényszerítik őt a városra, hogy jeles művész, de ki tudja, milyen igazgató lenne. Aha. Borkai Zsolt polgármester talán Orbán Viktor ellensége? És ha nem, akkor ő ezért jó vagy rossz polgármester? Továbbá Eperjes nem előkelő idegen: maga is kisalföldi. Igaz, nem Alföldi. Lehet, hogy ezért kell lakolnia. Mert keresztény, és naponta jár szentmisére. Mert nemcsak hogy naponta jár szentmisére, de istenélményéről szívesen beszél az embereknek. Mert nem szabadgondolkodó, és az általa igazgatott színház nem a sötétségről, undorról, mocsokról szólna. (...)

Az első kérdést Szőcs Gézának tesszük fel, aki hatáskörében és személyében jócskán érintett (ne legyünk gyerekek, ő is nyakig benne van a győri sztoriban). Vajon miféle nemzeti kultúrpolitikát kell látnunk abban, hogy Alföldi Róbertet megszeretgeti, megsimogatja a buksiját, míg a nemzeti oldalhoz nem tegnapelőtt csatlakozott, hanem beleszületett Eperjes Károly lelki kivégzését végignézi, levezényli, jóváhagyja? Borkai Zsolttól ezt kérdezzük: most, a választás után is fenntartja, hogy Orbán Viktor majd kinevezteti a barátját Alföldi Róbert helyére? A döntés utáni közleményét Eperjes »kisalföldi Don Quijote« névvel írta alá. Mi, a Magyar Hírlapnál úgy látjuk, a Sancho Panzák serege fellázadt, és kicsavarta a fegyvert a búsképű lovag kezéből.

Kár. Ha ez így megy tovább, a nemzeti kultúrpolitika nagy lufija hamarosan kipukkan, és ami a legszomorúbb, hogy azok nyomják bele a rozsdás szöget, akiknek már hónapokkal ezelőtt rendet kellett volna rakniuk. Ez az Eperjes-ügy legfőbb tanulsága. Egyébként pedig: ébresztő! Ahogyan Szamóca is írja közleményében…”