A Galamus megszűnik – vagy nem

„Nem tudjuk fizetni sem a Galamus költségeit (ezért nincs G-7 sem), sem a saját villanyszámlánkat.(...)

Nem hiszem, hogy részleteznem kellene, hogy ez a csoportban senkinek sem örömhír. Nekem különösen nem, mert mi másért találtam volna ki a Galamust, ha nem azért, mert úgy gondoltam, szükség van rá, mi másért tettem volna bele napi 6–8–10 órai munkát másfél éven át, egyetlen pihenőnap nélkül, és mi másért éltem volna fel ez idő alatt a megtakarított pénzemet, ha nem azért, mert úgy gondoltam, előbb-utóbb meg is élünk majd a munkánkból. Nem, nem élünk meg. Pályáztunk, nem kaptunk pénzt. Próbáltunk befektetőt találni, nem sikerült. Másfél év alatt nagyjából hárommillió forint támogatást kaptunk (a Galamus havi költsége, amelyet minden hónapban ki kell fizetni, 200 ezerről indult, ma 400 ezer forint), ebből majdnem egymilliót adtak az olvasók. Nagyon nagy dolog volt, pillanatnyi megkönnyebbülést és reményt jelentett, de megoldást, sajnos, nem. Sem a Galamus és önmagunk fenntartására, arra meg végképp nem, hogy a Galamust tartalmilag is változatosabbá, sokrétűbbé tegyem, és legalább a napi szerkesztési munka egy részét le tudjam rakni magamról.(...)

Kiszámolták, hogy ha elegendő számú olvasónk hajlandó évi 6000 forintért előfizetni a Galamusra, akkor lesz Galamus. És ha még olyanok is lesznek, akik nemcsak előfizetnek, hanem támogatják is az újságot, akkor egyenesen nyert ügyünk van.”