„A hír, mely szerint az intendáns a Ceausescu-rezsim idején éveken keresztül jelentéseket írt a Secunak, nem valami történészi kutakodás vagy az archívumok megnyitásának eredménye. Nem, a hír egyszerre csak nyilvánosságra került, mintegy véletlenül. Talán jó néhányan tudtak az intendáns előéletéről, de akkor és annyi még belefért a nemzeti médiapolitikába, s ugyanők csak később látták elérkezettnek az időt, hogy felrobbantsák a petárdát.(...)
Mert tévedés, hogy az a jó apa, aki engedi, hogy a gyerekek mindenfélét firkáljanak és beszéljenek bele a vakvilágba. A jó apa, ahogy azt a szép emlékű Agitációs és Propaganda Osztály is tette, orientál, terelgeti az apróságokat a helyes útra, de míg a gyerekek hancúroznak, csendben a jövőre függeszti tekintetét. S kíméletlen a haza ellenségeivel szemben. Annak idején szeme egyetlen villanásával a határon túlra parancsolta az egységbontókat, a Heller-féléket: szaladjanak csak a megbízóikhoz, panaszkodjanak Párizsban, New Yorkban, ahogy a szájukon kifér, a magyar nemzet csak kacagni fog rajtuk.”