Miért ne lehetne ismét királyság Magyarország?

„hvg.hu: Honnét a felfedezésre, s törvényhozási megvalósításra váró gondolat? Mi késztette, hogy ilyen vakmerő ötlettel rukkoljon elő?

Gerő András: Két évvel ezelőtt, 2009-ben vetettem fel először az ötletet, azóta kering a politikaformálás különböző fórumain: érdemes lenne elgondolkodni az államforma kérdéséről. Az jelentette inspirációját, hogy épp akkor ünnepelték az átgyúrt magyar alkotmány 20. születésnapját, s eltöprengtem azon, milyen problémák merültek fel a magyar demokrácia történetében, amire nem tudott kielégítő választ adni az alkotmány. Az egyik az autoritás, vagyis a tekintély kérdése. Abból indultam ki, sem kisebb, sem nagyobb közösség, így állam sem tud autoritás nélkül létezni. Még egy iskolai osztály sem!

A még mindig érvényben lévő magyar alkotmány a köztársasági elnökhöz társítja azt a szerepet, mely a nemzet egységét lenne hivatott kifejezni, megjeleníteni. Számomra úgy tűnt 2009-ben, nem képes ezt – személytől függetlenül – betölteni az államfői intézmény. (Azóta még inkább így gondolom…) Erre föl jutott eszembe, mi lenne, ha közösen töprengenénk azon, váltsunk inkább államformát. Ha ugyanis Magyarország alkotmányos királyság lenne, ahol a király csak szimbolikus figura, értelemszerűen nincs végrehajtó hatalma, viszont nincs kitéve a pártpolitika ciklikus változásainak, akkor ez autoritás komponens lenne a rendszerben, egyúttal stabilizáló erő a demokratikus rendszert illetően. Példaként olyan irigylésre méltóan jól működő nyugat-európai demokráciákat hoztam fel, melyeknek államformája monarchikus, Hollandiától Nagy-Britanniáig, Luxemburgtól Spanyolországig, Svédországtól Belgiumig. (...)

hvg.hu: Mi szól a királyság mellett, s mi ellene? Költséghatékonyabb csupán egyetlen családot eltartania hosszútávon egy országnak, mint a köztársasági elnöki hivatal túlméretezett apparátusát?

G.A.: Aligha kellene a királyságra többet költeni, mint a köztársasági elnökre és népes hivatalára. Végül is lakhatna és dolgozhatna ugyanott, ahol a mostani államfő. Ráadásként valamelyik üres, felújításra váró kastélyt lehetne kinevezni rezidenciaként. Ám itt többről, identitáspolitikai kérdésekről van szó! A magyarok 1989-ben is államformát változtattak: Népköztársaságból Köztársaság lett. De számomra úgy tűnik, az elmúlt két évtized alatt nem sikerült a köztársaság mellé ethoszt felzárkóztatni. 1990-ban intézkedett a parlament a címerről: nem a kossuthi lett az államiság kifejezője, hanem a koronás. A legfőbb állami kitüntetések listáján lovagkereszt, tiszti kereszt szerepel, csupa olyan, ami egy monarchikus berendezkedésre rímel; míg olyat nagyítóval sem találni, mely egy köztársasági ethoszra csatlakozna rá. Nem alakult ki a köztársaság ethosza a szimbolikus politikában! De van, aki mégis ehhez ragaszkodna, következőleg számára elfogadhatatlan a monarchia, mint gondolat. Ezt figyelembe kell venni, mert reális, létező tudati tényező.

hvg.hu: Honnét tudjuk a koronás főt, a királyt beszerezni?

G.A.: Nem foglalkoztam annak számbavételével, melyik uralkodóház tölthetné be ezt a pozíciót. Ez elvi kérdés számomra. Úgy gondolom, ha egyszer az illetékesek komolyan vesznek egy ilyen államforma váltást, amelyik csak demokratikus királyság lehet a már említett nyugati példákat követve, akkor oda kell kilyukadnunk, csakis egy arra alkalmas külföldi dinasztia jöhetne szóba, ami egyáltalán nem példa nélküli és nem szokatlan a magyar történelem lapjait visszapörgetve.”