„- A húsvét a feltámadás ünnepe, a kereszténység legnagyobb ünnepe. A húsvét hétfő már a világi örömök, a természeti örömök, a tavasz köszöntésének öröme is. Ez vajon hogy zajlott akkor, és hogy zajlik most?
- Gyerekkoromban, amikor én voltam kicsi, szokás volt, hogy locsolkodni jártak az emberek. Anyukám albumában van egy fotó az éppen akkor ott járt locsolkodókról, és bizony népes sereg álldogált a ház előtt. Ma már ez nem annyira divat.
- Lévai Anikót locsolták, vagy még az édesanyját?
- Anyukámat, és minket is, hárman voltunk testvérek. Anyukám híresen szép asszony volt, kedves is, úgyhogy lehet, hogy ez is javította az átlagot. De ha mostanság vidéken vagyunk, Felcsúton, vagy anyukámnál Szolnokon, ott még mai is több locsolkodó.
Mi is várjuk a locsolókat: persze apuka, meg az egy szem fiam meglocsolja a lányokat és engem is. Az ismerős locsolók általában délelőtt érkeznek, délutánra inkább csak a család marad, ilyenkor jövünk össze. Azt szeretem az ilyen ünnepekben a leginkább, hogy van idő az asztal körül maradni és egy kicsit beszélgetni, nem kell rohanni. Ha még vendég is érkezik, ott lehet marasztalni és a jó beszélgetésekre van idő, kicsit odafigyelünk egymásra.
- Ez a mostani, jó beszélgetős húsvét otthon, családi körben telik?
- Remélem, hogy így fog zajlani. Hazajön a lányunk is, aki most ösztöndíjjal néhány hónapig külföldön tanul, őt nagyon várjuk. Természetesen lesz egy kis futball is, mert a Puskás Akadémiának ilyenkor szokott lenni az éves nagy Puskás Kupája, és ez már teljesen beépült a húsvéti táncrendünkbe. Faluhelyen szoktak még locsolóbálokat is rendezni, hiszen a 40 napos böjti időszakban nemcsak az ételektől tartózkodtak, hanem az egyéb hangoskodásoktól is az emberek, úgyhogy ha lesz húsvéti locsolóbál, akkor oda biztosan benézünk, a gyerekek biztos, hogy elmennek.”