Mi a helyzet Gyöngyöspatán?

„Az én eddigi tapasztalataim alapján nagyjából négy kategóriába oszthatók a helyi emberek, bár nyilván durva egyszerűsítés ez is. 

Egyrészt vannak a helyi cigányok. Ők tényleg kegyetlenül félnek. A rendőrséggel kapcsolatos összes tapasztalatuk alapján eszükbe sem jut, hogy a rendőrség meg akarná védeni őket, ha bármi feszkó van. Sőt, mindennapos tapasztalat, hogy kihívják a rendőrséget mert fenyegetőznek a kopaszok, a rendőrök meg tegeződve köszönnek a gárdistáknak, végigigazoltatják a cigányokat, és megbüntetik közülük akinek a bringáján nincs prizma. Itt a »mindennapost« szó szerint értem, és a példa is tényleg konkrét. Nem dramatizálni akarom a helyzetet, nincs »rendőrterror«, nincsenek a rendőrök által fizikailag bántalmazva, de számukra teljesen egyértelmű, hogy a rendőröktől nem számíthatnak védelemre. (Ugye ez alól kivétel, amikor pár napig demonstratív jelleggel, sajtó-, minisztériumi és civil figyelemmel vannak ott tömegesen a zsaruk, de akkor is minden második mondattal éreztetik, hogy nem jószántukból…)

Amennyire nekünk természetes, hogy a rendőrség fenntartja a rendet, számukra ugyanannyira természetes, hogy nem, a rendőrségre egyáltalán nem számíthatnak. Emellett tegyük hozzá, hogy nem igazán értelmiségi közegről van szó, szinte kizárólag a kereskedelmi tévék bulvárhíreiből értesülnek róla, hogy mi zajlik az országban. Nem ismerik a különböző szélsőjobboldali csoportokat, nem látják át a köztük lévő különbségeket, nagyjából az egész halmazt egy egységes »fekete ruháns militánsok« csoportnak látják, akik végrehajtották a cigánygyilkosságokat, akik rendszeresen zaklatják őket és családjukat, akik egységesen bűnözőnek kezelnek minden cigányt. Ez utóbbiban nem is tévednek nagyot, de erre még visszatérek, a lényeg, hogy számukra minden nap fenyegetettségben telik, ami kőkeményen érinti a nőket és gyerekeket is, azaz ha valaki saját magáért nem aggódna, az is elképesztően félti családja biztonságát. 

Amit tudni kell még, hogy nincs egységes cigány közösség sehol. Ahogy a többségi fehér társadalom is állandóan megosztott és minden politikai kérdésben saját magával konfrontálódó, úgy a cigányság is, értve akár egyetlen falura is. Csak gondoljunk arra, hogy a fehér társadalom MSZP-től Jobbikig (illetve Munkáspárttól hungaristákig) terjedő nézetekkel bír, és hogy még egy elvileg egységes tömb, mint az MSZP is hány különböző részre tud szakadni (MSZDP, Gyurcsány, Bajnai, Szanyi, Szili, sorolhatnám), ugyanígy biztos lehetsz benne, hogy tetszőleges két cigány ember is három különböző véleményen lesz. Én mégis kettéosztanám most őket. Az eddigi legnagyobb tömb azoké, akik továbbra is a fehér többségi társadalomba integrálódva, annak intézményrendszerétől megoldást várva képzelik el a jövőt. Én egyértelműen az ő pártjukon vagyok, bár meg kell vallanom, számomra teljesen felfoghatatlan, hogy képesek fenntartani az ebbe vetett hitet mindazon körülmények között, amiket évek óta látok. Viszont mostanában egyre erősebb az a »csoport«, aminek tagjai tudatos elhatározásból vagy a mindennapos félelemből, rendőrséggel kapcsolatos negatív tapasztalatokból fakadó érzelmi állapotból egyfajta önvédelmi mozgalom jelleget kezd ölteni. Mondhatjuk, hogy cigány szélsőjobb. Igaziból persze ez nem csoport, nincs semmi szervezettség, nincs egymással való kommunikáció, inkább csak az van, hogy egyre többen jutnak egyenként arra az álláspontra, hogy nincs más megoldás, nincs mit veszteniük, fizikai erőszakkal is meg kell védeniük otthonaikat, családjaikat. Erről elmondani nem tudom, mennyire károsnak tartom, függetlenül attól, hogy abszolút értem azt a helyzetet, amiből erre jutottak.”