„A Fidesz-kormány a kormányzást folyamatos küzdelemként mutatja be, intézkedéseit, céljait mindig valamilyen oppozíciós keretbe illeszti. Az ellenségkép megkonstruálása és fenntartása mindig is fontos identitásképző és identitásőrző tényező volt a politikai küzdelemben, mert ezáltal pregnánsan megrajzolható az ők és a mi közötti határvonal. Ha az ellenségkép kellő negatív töltéssel rendelkezik, az kellőképpen motivál az összefogásra. A közös ellenség elleni összefogás sokkal egyszerűbb és hatékonyabb közösségteremtő erővel bír, mint bármilyen más pozitív értékközösségre alapozott motívum. (...)
Vitathatatlan, hogy a harci retorika, illetve a hatékony és kreatív ellenségkonstruálás az elmúlt években sokat hozott a Fidesz konyhájára, és mindamellett jól illeszkedik a hard government kormányzati karakteréhez. De nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy egész más a bukéja annak, ha valaki ellenzékben gyárt közellenségeket, mint ha kormányzati szerepkörben teszi ugyanezt. Demokratikus környezetben a hatékony harci retorikához kifinomult arányérzék szükséges, ugyanis egy ponton túl kontraproduktívvá válik, és visszafelé sül el. A kormányzati kommunikáció sikerét az elkövetkező években minden bizonnyal a Fidesz arányérzéke dönti majd el.”