„Vita robbant ki a budapesti Holokauszt múzeum kiállításáról, s ez felidézte bennem azt az 1993 őszi koppenhágai kiállítást, amellyel a dánok emlékeztek meg az ottani zsidók deportálás elöli kimentéséről a szomszédos Svédországba annak félszázados évfordulóján. A kilencvenes évekre ugyanis a dán, izraeli, német kutatók dokumentálták, hogy nem csupán a dániai ellenállási mozgalom hősies mentőakciójáról volt szó, s az eset ezért is annyira tanulságos. S sajnos túlságosan is releváns éppen számunkra.
Kulcskérdés ugyanis, hogy Werner Best tábornok (a franciaországi zsidók deportálásának kíméletlen végrehajtója) vajon miért hunyt nemcsak szemet e mentőakciónál, hanem bizonyíthatóan tőle magától származott az információ, amely akcióra késztette a dán ellenállókat (olyan német diplomatának árulta el - alighanem szándékosan - a deportálásra kitűzött időpontot, akiről tudta, hogy nagyon jóban van dán politikusokkal). (...) A holokauszt kutatás egyik vezető amerikai történésze szerint a tábornok »tudta, hogy a dán rendőrség nem fog letartóztatni zsidókat«. S mára egyetértés van az említett kutatók között, hogy Best felmérte: a dán lakosság és hatóságok nem néznék - a más megszállt országokban tapasztalthoz hasonló - passzivitással a zsidók elhurcolását. S ezért tartott attól, hogy nemcsak minden módon akadályozni fogják a deportálást, hanem éppen az erősítheti magát az ellenállási mozgalmat is.”