Imperial March

„A pacifizmus az elszigetelődés politikája. Abból indul ki, hogy Amerika az amerikaiaké, a karthágóiak meg oldják meg a maguk problémáit. A világ csupa belügy. Ez már a huszadik században sem volt tartható álláspont, ma meg nyilván értelmetlen. Ha Észak-Afrika diktátorai nekilátnak a népirtásnak, akkor még aznap megjelennek a menekültek Dél-Európában. Tehát elemi érdekünk, hogy az életkörülményeik ne legyenek elviselhetetlenek. Tény, hogy Kadhafi eddig se volt egy jóságos figura, de most nyílt lehetőség az intervencióra. Hic Rhodus.

A menekültek özönénél súlyosabb gondokhoz is vezethet, ha csak úgy hagyjuk vadon nőni a mindenféle népeket, mint a bolondgombát. Mi van akkor, ha valamelyik beduin népvezér, Európa messze fénylő töketlenségétől vérszemet kapva, izmozni kezd? Nem kell ehhez atombomba, elég, ha építtet magának egy lóbaszó nagy rakétát. Vagy vásárol. Van a piacon eladó, Észak-Korea a világ rakétaneppere. Említése is elegendő, hogy felidézzük, milyen kellemetlen tud lenni egy keményvonalas diktátor, ha bot van nála. Legfőbb vásárlója na kicsoda? Irán természetesen, ahol pontosan ez játszódik le, csak éppen nukleáris vonalon. Ott, ahol az elfogadható veszteség nulla, elég belengetni egy csokor hagyományos rakétát, és máris összefossa magát mindenki. Mielőtt elkezdenénk spórolni az európai intervenciós képességen, tegyük fel a kérdést, fel vagyunk-e készülve arra a lelkiállapotra, amiben Dél-Korea létezik ötven éve.

A hadművelet egyébként ahhoz képest, hogy mennyire kétséges volt az európai hatalmak potenciálja, egész kellemes csalódás. Oké, Kadhafi még a helyén van, a front pedig messze Tripolitól. De már szűköl, békét kér, demokratikus átmenetet ajánl – az biztos, hogy kemény pofont kapott, olyat, amilyet nem kíván magának semelyik feltörekvő zsarnok. A rettenetesen drága, világszerte gyanakvással méregetett európai fegyverrendszerek használhatónak bizonyultak, eddig egy Rafale vagy Eurofighter sem esett darabokra a meleg vagy a hideg miatt. Amire egy légi műveletekre korlátozott intervencióban sor kerülhet, azt az európai koalíció nagyjából meg tudja oldani, amikor épp akarja. Nem a semmire építkezünk, de van hova fejlődni, sőt muszáj.”