Horvátország elítélve

„Ante Gotovina huszonnégy évet kapott.

Huszonnégy év még szabadon is sok. Azalatt öntudatra ébred, »elkészül« egy ember. Egészséges, ünneplő kultúrákban ennyi idő alatt már utódot, utódokat is nemz. Amúgy persze csak egy pillanat. Háromszor huszonnégy év nagyjából egy élet. Huszonnégy év börtönben az örökkévalóság. Azalatt leépül egy ember. Különösképpen akkor, ha ártatlan. Huszonnégy év alatt egy egész nemzet is leépülhet. Mi vagyunk rá az élő példa. S Gotovina leül majd huszonnégy vagy húsz esztendőt, s mire kijön, talán nem fog ráismerni Horvátországra. Nem fogja tudni, érteni, miért is volt a Vihar valamikor. Igen, Gotovina volt az ár – tessék, jöhet az unió. Igen, most fogtok hozzánk töpörödni, drága horvát barátaim. Most jön majd »mi Urunk, a pénz«, s véle Pénz Őfelsége sok-sok csinovnyikja, megannyi Disznófejű Nagyúr. Gotovina még el sem kezd leépülni odabent, amikor ti már igen – idekint. Ellep benneteket hamarosan a nyájas szavú idegenség, furcsa, nem ismerős, nagyon nem szép arcokkal.

Kultúrátok, termékeitek, szokásaitok mind-mind »idejétmúlttá« fognak válni, el sem hiszitek még, mennyire hamar. Tengerpartjaitokon fognak megosztozni leghamarabb. S hogy ne legyen időtök felháborodni, hát javaitok elrablása közben majd gyanússá fog válni minden múltatok, minden hősötök, minden hitetek – még glagolita írásotok is gyanús lesz, meglássátok.”