Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Kolláth György állításával ellentétben nem lesz sem érvényben, sem hatályban egyszerre két alkotmány 2012. január 1. után.
Érdekes jelenség, amikor egyes, khm… „közéleti szereplők” megnyilatkozási vágya eltompítja önnön éleslátásukat. Amikor „szakértők” a mondjunk-valami-nagyot-és-meglepőt életérzés hevében szakmai köntösbe bújtatnak nyilvánvalóan torzított álláspontokat, melyre aztán a laikus közvélemény térdét csapva ráharap – nahát! És most ténylegesen nem a csurkai „a szakmaiság bolsevista trükk” alaptézise mondatja velem, hogy némileg nagyobb távolságtartással illene kezelni ezeket a beavatottság illúzióját keltő kommentárokat.
Mostanság az alkotmányjog területén dívnak fentiek. Az persze még hagyján, hogy hazai és külföldi újságírók írnak nonszenszeket az új alaptörvényről – legutóbb például a „tekintélyes brit napilap” –, az azonban annál meglepőbb, amikor ugyanezt teszik végzett jogászok. Pláne olyanok, akiket előszeretettel szólaltat meg a politikai sajtó egy adott szegmense, s akinek szavait habozás nélkül veszi át a fideszdiktatúrát – ugyebár – elvtelenül kiszolgáló nemzeti hírügynökség.
Dr. Kolláth György (impozáns kép róla MSZP-s rolluppal a háttérben itt) szerint ugyanis azáltal, hogy az új Alaptörvény nem rendelkezik a most hatályos Alkotmány hatályon kívül helyezéséről expressis verbis, 2012. január 1. után egyszerre párhuzamosan két alkotmány is érvényes és hatályos lesz Magyarországon (aki nagyon akarja: a Magyar Köztársaságban). „Ez botrányos szakmai baki” – mutat rá a jogi ügyekben bennfentesnek látszó Kolláth.
Minden tiszteletem az egyetemeken is államvizsgáztató tanár úré, de most mellélőtt.
Három okból is.
1. Ami a legkézenfekvőbb: a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény önmaga mondja ki ideiglenes jellegét. Ennek preambulumbeli megnyilvánulása a következő mondatrész: „Az Országgyűlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg”. Tehát a preambulum – mely része a jogszabálynak, tehát normafunkcióval rendelkezik – explicit módon hivatkozik egy új alkotmány elfogadására, s arra, hogy csak addig „állapítják meg” az ideiglenes szöveget.
2. Mivel fentiekbe még bele lehet kötni – hiszen az „elfogadás” már megtörtént, még sincs hatályon kívül helyezve az Alkotmány – menjünk tovább. Az új Alaptörvény „Záró rendelkezései” a következőket tartalmazzák: „az ezen Alaptörvényhez kapcsolódó átmeneti rendelkezéseket az Országgyűlés […] külön fogadja el”. Az átmeneti rendelkezések elfogadásához kétharmados többség szükséges (Záró rendelkezések, 2. pont). Tehát maga a szöveg szól arról, hogy az átmeneti – így a jelenleg hatályos Alkotmány hatályon kívül helyezésére vonatkozó – rendelkezéseket egy másik, minősített többséget igénylő törvényben fogják rendezni.
3. Harmadrészt, csak az okoskodás kedvéért. A római jogból eredeztetett alapelv a lex posterior derogat priori – azaz a későbbi törvény lerontja a korábbit. Ha nagyon elméleti – értsd: szakértői – síkra szeretnénk terelni a dolgot, az erre való hivatkozással is megingatható Kolláth György eszmefuttatása.
Az Alaptörvényre adott valóban szakmai kritikáknak helyük van és megfontolandóak. A csípőből odahintett értelmiségeskedéseknek kevésbé.
(Update: a Fidesz időközben reagált Kolláth állításaira)