Utólag jövünk rá, hogy mire nem gondoltunk

„- Demokratikus rendszerekben az úgynevezett fékek és ellensúlyok kérdése talán a legfontosabb. A jelenlegi alkotmányos berendezkedésünkhöz képest gyengülnek vagy erősödnek ezek?

- A legfontosabb ellensúly az Alkotmánybíróság lenne. A tavaly novemberi hatáskörszűkítéskor sokan remélték, hogy ez csak pánikreakció volt, és majd visszaáll, de a tervezet szerint ez sajnos nem történik meg. Ez csalódást keltő, és így aligha elfogadható. Egy fokkal jobb ugyan a helyzet, mert az történt, hogy az előzetes normakontroll esetében nincs meg a pénzügyi, költségvetési korlátozás, csakhogy előzetes normakontrollt lényegében csak a kormánytöbbséghez kötődő erők tudnak kezdeményezni: az országgyűlés többsége, az előterjesztő - aki nyilván kormánypárti, különben nem fogadná el az országgyűlés a javaslatát - vagy a kormány, illetve a köztársasági elnök, aki nagyon gyakran - nem csak most - a kormánytöbbséghez tartozik. Ez érdemi változást nem jelent, csak szépségtapasz.

- A gyakorlatban milyen problémákat okozhat, ha ez a korlátozás fennmarad?

- Például ha születik egy olyan törvény, amely minden bankszámlát, a termőföldeket vagy az összes balatoni nyaralót államosítja, akkor az alkotmányellenes lenne, csak nem tudunk alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulni. Mindenki látja ugyan, hogy az, csak nem lehet érvényesíteni. Vagy ha a törvényhozó azt mondja egyszerű többséggel, hogy ezentúl nincs öröklés, mindenkinek a teljes vagyona az államra száll. Ez természetesen alkotmányellenes, hiszen az alkotmány védi a tulajdont és az öröklést, de az intézményi garanciát kikapcsolja, hiszen ez is adójellegű törvény, így hiába alkotmányellenes, nem lehet majd panasszal élni. Vicces dolog, de az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítése akár azt is jelentheti, hogy bármelyik költségvetési törvény végére, mondjuk, egy baloldali kormány odatehet néhány paragrafust, hogy az azonos neműek is házasodhatnak, és ezt a mostani kifejezett tiltás ellenére sem lehet majd az AB elé vinni. (...)

- Első ránézésre úgy tűnik, nagyon sok kérdést nyitva hagytak a kormánypártok az alkotmánytervezetben azzal a megjegyzéssel, hogy a részletekről majd kétharmados törvény rendelkezik. Jogászszemmel is így látszik?

- Ez nem probléma, eddig sem volt másként. Viszont a kétharmados törvények száma továbbra is túl magas. Az egyik probléma az volt az elmúlt húsz évben, hogy mindig az ellenzékkel kellett együttműködnie a kormánytöbbségnek, az ellenzék viszont az obstrukcióban érdekelt, ami azt jelenti: »minél rosszabb, annál jobb«. Emiatt nem lehetett érdemi rendőrségi- vagy haderőreformot véghezvinni, és ez kétharmados többség hiányában a jövőben is így lesz. Az hiú remény, hogy most kitalálnak valami tökéletes törvényt, amely örökké így működik majd. Egyrészt új problémák fognak felmerülni, amelyekre új szabályok kellenek, de kétharmados többség nélkül nem lehet meghozni. Másrészt minden kodifikációnak az a természete, utólag jövünk rá, hogy valamire nem gondoltunk. Például tíz év múlva nem lehet majd érdemi haderőreformot csinálni, pedig időnként kell haderőreform. Ezt a mindenkori egyszerű parlamenti többség felelősségi körébe kellene helyezni.”