Önsorsrontásban ennyire jók vagyunk?

Négy hét intenzív és tanulságos külföldi tárgyalás után most tértem haza, emelkedett hangulatban. A Vidékfejlesztési Minisztérium megtisztelő kérésére a zöldombudsman az EU-elnökség fél évére kölcsönadott a kormánynak, hogy segítsem a megnövekedett munkateher ellátását. Az EU-elnökség alatt a UNEP (az ENSZ környezetvédelmi programja), az 1992-es riói ENSZ-konferencia megállapodásait ellenőrző Fenntartható Fejlődés Bizottság (SCD), és a jövőre újra Rióban rendezendő ENSZ Fenntartható Fejlődés Konferencia, továbbá az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága Environment for Europe dossziéi társ-vezetését látom el.

A fáradságos tárgyalássorozat utáni emelkedett hangulatom oka nem is annyira az volt, hogy eddig sikerült jól ellátni a munkát, s partnereink rendre elismerően nyilatkoznak a magyar elnökségről. Inkább - minden szentnek maga felé hajlik a keze - azt a nemzetközi visszhangot, elismerést, ismertséget találtam igen örvendetesnek ami a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa intézményét ezeken a fórumokon is körülveszi. Mindennek csúcsa az a terebélyesedő nemzetközi civil mozgalom, amely a Rio 2012 ENSZ-konferencia napirendjére szeretné tenni a Guardian for Future Generations gondolatát, azaz bevallottan és kifejezetten a magyar minta alapján az ENSZ szintjén is képviseletet kívánna teremteni a jövő nemzedékeknek. A World Future Council ezzel kapcsolatban azt is szorgalmazza hogy minél több tagállam nemzeti szinten is kövesse a magyar példát.

New York-i folyosói tárgyalásaim során örömmel láttam, hogy ez a gondolat igazából sok országnak szimpatikus. A globális környezetvédelem intézményrendszere erőtlen, nem tudja kikényszeríteni a megállapodások betartását, megerősítéséről élénk vita folyik. Ám a UNEP WTO-erejű szervezetté fejlesztése, a ma létező több mint 500 környezetvédelmi egyezmény UNEP alá terelése, amiről a fő tárgyalások mennek, aligha lesz meg 14 hónap alatt, s így az International Environmental Governance
területén se lesz haladás, sőt felsülés fenyeget Rióban - hacsak elő nem lehet venni a zöld biztos, a Guardian for Future Generations gondolatát (például a menekültügyi főmegbízott mintájára). Ez mégiscsak egyszerűbb, kevesebbe kerül, kisebb apparátussal dolgozik mint egy ENSZ-szervezet, ugyanakkor egy vitathatatlan előrelépés, és világszerte népszerű lenne. Többen közt spanyolok, angolok, németek, a brit nemzetközösség apparátusa jelezte, hogy ezt a mintát lehetséges és jó előrelépésnek tartaná.

Úgy látszik tehát, hogy külföldön folytatódik a magyar politikai innovávió - a zöldombudsman  - sikertörténete.

Emelkedett hangulatom hazaérkezve hamar leforrázódott. Itthon elképedve látom, hogy a januárra nagy munkával elkészült, kifejezetten fenntarthatóság- és jövő-orientált alkotmány-koncepcióval szöges ellentétben  a most a kormánypártok által előterjesztett alkotmányszöveg megszünteti a második és harmadik generációs emberi jogokat (mint jogokat), s ezzel együtt azok független jogvédő szervezeteit is - így a kisebbségi, illetve a zöldombudsmant!

Nem is tudom, sírjak-e, vagy nevessek?

Miért van az, hogy önsorsrontásban, negatív reklám gerjesztésében ennyire jók vagyunk? Hát milyen - hazai és nemzetközi - visszhangja lesz annak, ha Magyarország eltörli a jelenleg még alkotmányban hatályos jogok egy részét?
Kell nekünk még egy médiatörvény-típusú botrány? „Orban axes independent
constitutional watchdogs”, „Human rights weeded out of new constitution” meg hasonló szalagcímek?

S mire külföldi kormányok, sőt az ENSZ esetleg eljutna oda hogy másolni akarná egy úttörő magyar intézmény kedvező tapasztalatait, addigra - nem találja meg az eredetit! Alkotója, tulajdonosa meggondolta magát, s most (művét háta mögött dugdosva) bizonygatja, hogy nem is volt az annyira jó, tévedés, hiba csupán, korszerűtlen zsákutca, jobb, ha mindnyájan elfelejtjük, van itt elég más magyar találmány, tessék maradni a golyóstollnál meg a hologramnál. A világpolitikai minta-nyújtás, ötletadás nem a mi kenyerünk, nem ebben akarunk listavezetők lenni...

Jó lenne, ha megfelelő helyen még időben meggondolnák, hogy talán körültekintőbben kellene véglegesíteni az Alkotmány normaszövegét.  Ami eddig jog volt, maradjon jog, ne híguljon számonkérhetetlen céllá, törekvéssé;  s a szomszéd országok és a tágabb nemzetközi közösség felé egyaránt üzenet-értékű ombudsmani intézmények alól se rántsuk ki a szőnyeget.

Még a végén kiderül, hogy mi is azon álltunk...

Budapest, 2011 március 14.

ifj.dr. Zlinszky János
Egyetemi docens, főosztályvezető

PPKE JÁK
Környezetjogi és Versenyjogi Tanszék

Jean Monnet Center of Excellence of EU Environmental Law

A Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa Irodája
Stratégiai és Tudományos Főosztály