Milyenek is vagyunk mi magyarok?

2011. március 20. 11:55

Eddig azt hallottuk, hogy a magyarok a kereszténység nyugati ágához tartoznak, és ilyenkor mindig egy kicsit kihúztuk magunkat.

2011. március 20. 11:55
„Mivel már több helyen elismeréssel említették a Tárki legutóbbi Társadalmi riportját, én is elolvastam, és sokat tanultam belőle. Vége-hossza nincs a sok hasznos információnak, és többek között a társadalmi kohézió elemeiről, a bizalom, az igazságosság hazai felfogásáról is készült egy tanulmány: arról, hogy milyenek a magyarok.

Ebből megtudhatjuk, hogy »mi magyarok, a nyugat-európai nem posztszocialista országok átlagához viszonyítva kevéssé tartjuk fontosnak a civil és politikai szabadságjogokat, kisebb mértékű az aktív politikai szerepvállalásunk, kevéssé toleráljuk a másságot, értékszerkezetünkben kisebb szerepet játszanak az önmegvalósítási értékek, kevéssé bízunk másokban.« –De hisz ezek ismerős vonások, mert hiszen régidőktől halljuk, hogy a magyarok nem csak rebellisek, az aranyszabadságért lázadók, hanem legalább annyira szolgalelkűek, meghunyászkodók, hajlamosak a viszálykodásra, pártoskodásokra, nem fogadták meg királyuk Szent István intelmeit a vendégek és jövevények befogadásáról stb. Új azonban e minősítésben mindezek összegzése, miszerint »a magyar értékszerkezet bizonyos mértékig a nyugati kultúrkör szélén, az ortodox kultúrához közel helyezkedik el«. Ettől azért egy kicsit elszomorodtam.

Eddig ugyanis azt hallottuk, hogy a magyarok a kereszténység nyugati ágához tartoznak, és ilyenkor mindig egy kicsit kihúztuk magunkat, s rugalmasabban lépdeltünk. Az igaz, hogy a magyarok országa Európa gazdag magországaihoz képest mindig a keleti peremen volt, s a nyugati krónikák a honfoglalástól kezdve napjainkig sorolták ronda tulajdonságainkat – amelyekre, jobb híján, néha büszkék voltunk, néha elkeseredtünk. De azért a nyugati kultúra körében hittük magunkat. Most pedig, noha a térképabroszon az ország egy tapodtat se mozdult, egyazon tények más értelmezése során azok közé a szerencsétlen, még tőlünk is keletebbre fekvő ortodoxok közé kerültünk, akik – a közhelyszerű hiedelmek szerint – a Londontól az Urálig húzódó kulturális lejtőn még nálunk is lejjebb helyezkednek el.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 19 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
wartog
2011. március 21. 06:18
Bájosak ezek a Magyarokra vonatkozó minősítések."én vagyok aki vagyok" mondta az Úr!Nem hinném, hogy szégyellnem kéne bármit is.Mi védtük a szaros nyugati valagukat évszázadok óta.A török a tatár lepucolta volna őket a térképről. Ha barátom valaki, fogadjon el olyannak amilyen vagyok, ha ellenségem vagy, akkor meg gondom lesz rád.Harc lesz az barátom, mégpedig kemény.
Öreg
2011. március 20. 20:33
Gombár Csaba igyekezete ellenére nem lesz lelkiismereti furdalásom azért, mert magyar vagyok, de nyakas kálvinista létem által megengedett módon továbbra is büszke vagyok magyarságomra. Sőt, tavaly tavasz óta egyre büszkébb. Arra pedig, hogy mások milyen tulajdonságokat tartanak fontosnak-másság, onmegvalósitás és hasonlók- nem kérek Gombártól tanácsot. Megmaradok- boldogan- az ismert értékeknél!
soelmo
2011. március 20. 17:47
Ti, zsidók miért húztátok ki magatokat?
OrangeOrder
2011. március 20. 17:36
A szokásos önostorozó, önsorsrontó faszkalap, aki a saját frusztrációit próbálja E/I-ben kivetíteni az egész népre...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!