„Mivel már több helyen elismeréssel említették a Tárki legutóbbi Társadalmi riportját, én is elolvastam, és sokat tanultam belőle. Vége-hossza nincs a sok hasznos információnak, és többek között a társadalmi kohézió elemeiről, a bizalom, az igazságosság hazai felfogásáról is készült egy tanulmány: arról, hogy milyenek a magyarok.
Ebből megtudhatjuk, hogy »mi magyarok, a nyugat-európai nem posztszocialista országok átlagához viszonyítva kevéssé tartjuk fontosnak a civil és politikai szabadságjogokat, kisebb mértékű az aktív politikai szerepvállalásunk, kevéssé toleráljuk a másságot, értékszerkezetünkben kisebb szerepet játszanak az önmegvalósítási értékek, kevéssé bízunk másokban.« –De hisz ezek ismerős vonások, mert hiszen régidőktől halljuk, hogy a magyarok nem csak rebellisek, az aranyszabadságért lázadók, hanem legalább annyira szolgalelkűek, meghunyászkodók, hajlamosak a viszálykodásra, pártoskodásokra, nem fogadták meg királyuk Szent István intelmeit a vendégek és jövevények befogadásáról stb. Új azonban e minősítésben mindezek összegzése, miszerint »a magyar értékszerkezet bizonyos mértékig a nyugati kultúrkör szélén, az ortodox kultúrához közel helyezkedik el«. Ettől azért egy kicsit elszomorodtam.