Ezek itt jönnek-mennek, az alkotmány marad

„A DeDi úgy véli: összességében színvonalasabb munkát végeztek a kormányoldal ezzel megbízott képviselői, mint amilyet vártunk tőlük. A már említett preambulumot sem lehet összehasonlítani a tavaly nyári nemzeti együttműködési nyilatkozattal, amely inkább paródiának tűnt, mintsem az új felemelkedés kezdetét jelző kordokumentumnak. Nyilvánvaló, hogy a keresztény gyökérzet vagy a Szent Korona szerepének kiemelése tűnhet avíttosnak is, de nem vállalhatatlanul az. Annyira semmiképp sem, hogy mindez közfelháborodásba torkollhasson.

Vagyis azt állítjuk, a kibontakozó-folytatódó viták nem fognak elhúzódni. Akkor sem, ha az ellenzék – ahogy jó előre kinyilvánította – nem kíván a parlamentben tárgyalni erről, hanem a sajtóban próbálja intenzíven kifejteni ellenérveit. Akkor sem, ha még lesz szó alkotmányos puccsról nem is egyszer. A kétharmad néhány hétig teszi a dolgát az Országház falai között, lefolytatják az általános és a részletes vitát, módosítják a módosítandókat, április közepén szavaznak, a köztársasági elnök aláír, megszületik új alkotmány.

A nyom

Ahhoz képest, hogy csak az egyik oldal munkája nyomán sarjad, annyira nem lesz rossz tehát. Mondhatnánk, hogy ahhoz képest gyenge, amilyen teljes konszenzus mellett lehetne, de nem mondanánk igazat. Teljes politikai konszenzus Magyarországon és a Magyar Köztársaságban fontos szimbolikus kérdésekben egy darabig még nem lesz. Még azt is sarlatánság lenne hangoztatni, hogy egy-két generációval később kialakulhat. Fogadni nem mernénk erre sem.”