„Fischer Ádám más, külföldön élő művészekkel, például Schiff Andrással együtt petíciót adott át Brüsszelben.
Igen, hallottam róla. És azt kell mondanom: hogy megállapítsuk és hitelt érdemlően bizonyítsuk, mi is történik Magyarországon, ahhoz Magyarországon kell élni. Én nem hiszem, hogy tényleg szörnyű dolgok történnek. Egy példa: ugyebár sokat vitatkoznak a sajtótörvényről, de ha felütöm például a baloldali beállítottságú Népszabadságot, nem látok változást. A cikkek, a hangvétel – minden olyan, mint tavaly vagy tavalyelőtt. Azonkívül rendszeresen publikálok egy rendkívül fontos baloldali folyóiratban, a Holmi-ban – ott is minden maradt a régiben. Ha erre a folyóiratra nincsenek politikai befolyással, akkor miről beszélünk?
A petícióban diszkriminációról, antiszemitizmusról és homofóbiáról is szó esik.
Az én zenekaromban tizenegy zsidó és tizenegy roma származású muzsikus dolgozik. Amíg nem mondja nekem valaki, hogy bocsássam el őket, nem hiszek el ilyesmiket. Ami az általános állapotokat illeti: Magyarország szociális állammá vált.
Mit gondoljunk akkor azokról az aggodalmakról, amelyek a petícióban megfogalmazódtak?
Csak ismételni tudom magam: a legtöbb művész nem él Magyarországon. Schiff András például Firenzében él. Nem tartom túl elegánsnak, hogy egy külföldi újsághoz megy panaszkodni. Ha gondom van a kormánnyal, odamegyek, és ott helyben, nekik panaszkodom. Az aktuális kormány kedveli Andrást, ez a kormány nem ördögökből áll. A külföldi sajtóban ördöginek látszik, de nem az, ez egy abszolút demokratikus kormány. Nem igaz, hogy a többség fél, senki nem fél.”
