Bagósok elrettentésül

„A dohányárun fel kell tüntetni, hogy milyen szörnyű halállal, betegséggel dacolnak azok, akik mégis megveszik, és elfüstölik, de véletlenül sincs kísérlet rá, hogy teljesen betiltsák. Igaz, hogy egy távoli földrészen sem vezetett sehova például az alkoholtilalom. A mindenkori kormányok számára rövid távú, ám nem csekély haszonnal kecsegtet a beszedett bagóadó, ellenben kevesen foglalkoznak azzal, vagy jól titkolják, hogy tulajdonképpen mekkora összeg is lehet hosszú távon a dohányzás okozta egészségügyi károsodások kezeléseire költött pénz.

A kormányok persze általában fütyülnek a hosszú távú egészségügyi-környezeti célokra, ezért szabályoznak félig-meddig. Ezért lehet dohányárut vásárolni bárhol, de nem lehet rágyújtani némely országok kocsmájában, és nálunk a BKV megállókban. Ez utóbbi nagyon helyes intézkedés, hiszen sokan a villamosban fújják ki magukból a „fáradt gőzt”, ami rendkívül kellemetlen még az egyébként esetleg dohányos utasoknak is, nem is beszélve az antidohányosokról. Aztán még a rengeteg szemét, csikk amit eldobálnak a jobb sorsra érdemes Budapest megállóiban, meg a települések járdáin, közterületein. Amit sziszifuszi munkával, hatalmas pénzekért lehet csak eltakarítani.

Ezért lenne célszerűbb teljesen betiltani a közterületi és közintézményi dohányzást. Mindjárt lehetne a Parlamenttel kezdeni, mert honatyák nélkül egy ország nem ország, és nem tehetjük ki parlamentereinket az aktív vagy passzív dohányzás okozta rövid és hosszú távú károsodásnak. Vannak persze, akik egy vállrándítással elintéznék a dolgot, mert azt  hiszik, hogy bárki a helyükre állhat. Pedig bizony alaposan tévednek, a parlamenti politikus ritka fajta, még a felkészületlenje is komoly problémamegoldó képtelenséggel küzd. Ami pedig nagyon is hasznos képesség, és nagyon jót tesz az országnak, mert ha megoldanák a problémáinkat, jódolgunkban hamarosan elszabadulna az anarchia.”