„Ilyenkor kell észnél lenni” – Orbán Viktor szerint a legsötétebb órában vagyunk
„Ezt a két hónapot kell okos, higgadt politikával túlélni” – húzta alá a kormányfő.
Egy „politikai veterán”, ahogy a miniszterelnök – nem ok nélkül - magát definiálta, már csak nagyon nehezen képes meglepni a publikumot.
„Nem szeretnék azonban elmerülni a beszéd részletes elemzésében, mert ez a szöveg önmagában tényleg nem alkalmas, nem érdemes az aprólékos vizsgálatra. Sokkal fontosabb annak felismerése, hogy milyen szerepet tölthetett be ez az előadás a kormány politikájában: Orbán Viktor ugyanis ezzel a mai fellépésével elkezdte az ígért kiadáscsökkentő intézkedések (amelyeket a politikai vitában hol reformnak, hol megszorításnak neveznek) adagolását. A kormányfő a beszéd elején azt ígérte, hogy »világosan, kendőzetlenül és köntörfalazás nélkül kell beszélnünk a jövőről«, valójában azonban ma még csak az előhangolásra, a keretezésre, a lassú kibontásra került sor.
A szövegből ugyan tényleg semmi konkrétum nem derült ki (ez nem is volt célja), de az azért világossá vált, hogy a kormányfő megítélése szerint hamarosan veszélyes és súlyos döntések bejelentésére kerülhet sor. Orbán Viktor hosszú perceket szánt annak sulykolására, hogy a fejekbe ültesse, miért lesz szükség Magyarország megújítására, azaz valójában miért indul el a kormány a „fájdalmas” intézkedések irányába. A beszédnek ezen a pontján időnként már Gyurcsány Ferenc 2006-os retorikai "reform-heroizmusa" köszönt vissza: a „megújulás a régi és az új harca” mondatrészhez nagyon hasonlóakat például több gyurcsányi szövegben is találhatnánk. Ám ebből a szempontból sem a beszéd, hanem majd a teljesítmény és annak fogadtatása számít: ami nem jött össze Gyurcsánynak, Orbánnak - ma még így látszik - akár sikerülhet is.
Ebből a mai fellépésből tehát megtudhattuk, hogy a kormány most már valóban nem halogatja tovább a változtatásokat a költségvetés kiadási oldalán, s az is világossá vált, hogy ezzel kapcsolatban Orbán Viktor maga is komoly politikai kockázatokkal számol.”