„Milliárdos értékre elkövetett sikkasztások, közbeszerzési csalások, maffiamódszerekkel végrehajtott felszámolási eljárások, privatizációs mutyik esetén valahogy eddig soha nem merült fel a bűnszervezet létrehozásának gyanúja, márpedig könnyen belátható, hogy ilyen nagy összegű kárt okozó bűncselekményeket aligha lehetett szervezettség nélkül végrehajtani.
Ha az eddigi milliárdos csalások esetén azt tapasztaltuk, hogy a vádlottak a büntetőeljárás nagy részét szabadlábon, rosszabb esetben házi őrizetben tölthették, majd a büntetőper végén kiszúrták a közvélemény szemét felfüggesztett börtönbüntetéssel vagy néhány milliós pénzbírsággal, be kell látnunk, van abban valami igazság, amit Zuschlag mondott az utolsó szó jogán: »az elmúlt húsz év minden bűnét, hibáját« akarják rajta számon kérni.
A Zuschlag-ügyet figyelemmel kísérő szemlélőnek mindenesetre jó okkal lehet hiányérzete: bármilyen ügyes, csillogó elméjű csaló is volt fénykorában az MSZP ifjú reménysége, az biztos, hogy legalább a gondatlan vagyonkezelés gyanújának fel kellett volna merülnie a civil szervezeteket támogató alapot működtető, Gyurcsány vezette minisztériumnál. Ha pedig a volt helyettes államtitkárok, Topolánszky Ákos és Ocsovai Tamás tanúvallomása szerint is politikai nyomás alatt hozták meg a döntéseket a pályázatokról, jó okkal gyanítjuk, hogy az igazi főbűnösök most is megúszták a felelősségre vonást.”