Tőzsdén kívül, likviden

„Bár a tőzsde rövid távú szemlélete kevésbé probléma, a stratégiai környezet átláthatatlansága nagyon is az. Nálunk nincsenek iparági elemzések, kutatások, és a személyes különérdekekkel átszőtt magyar üzleti élet egyébként is kevésbé megfogható külső elemzésekkel, mint például az amerikai. Egy ilyen helyzetben a tőzsdei elemző vagy befektető sokkal roszszabb helyzetben van, mint a bennfentes.

Sok középvállalat van, amelynek pénzre lenne szüksége, és cserébe kisebbségi részesedést is hajlandók lennének adni, mégsem alakult ki még hasonló piac Magyarországon. Ennek minden bizonnyal a bizalomhiány az oka. Rengeteg történetet ismer mindenki kisemmizett kisebbségi részvényesekről, és a hazai üzleti és joggyakorlat valóban nem ad sok nyugalomra okot a kérdésben.

Mégis van ok bizakodásra. Amikor ugyanis az írott szabályokban és az államban nem bízhatunk, akkor nagyon felértékelődik a személyes reputáció (és a nyers erő, de ez egy másik vonal). A hazai üzleti élet pedig kellően kicsi ahhoz, hogy ezek a reputációk ellenőrizhetők legyenek – ha valaki immáron tíz éve nem veri át az üzletfeleit, az jövőre sem fogja. A kilencvenes években még lényegesen kevesebb ilyen vállalkozó lett sikeres, mint az elmúlt tízben. Szépen lassan el fogjuk érni a kritikus tömeget belőlük, és akkor akár el is indulhat a tőzsdén kívüli kisebbségi részesedések kereskedelme.”