„[É]rdemes óvatosan tekinteni a jövőbe, mert a 2014-ig beláthatónak gondolt politikai ív akár meg is törhet menet közben. Konkrétabban: bár valóban az a legvalószínűbb, hogy a következő parlamenti választásra három év múlva kerül sor, s addig nem várható semmilyen közjogi következményekkel járó politikai változás, azért érhet még minket meglepetés. Ha a politikai racionalitás első látásra amellett is szól, hogy a kormány élvezze és használja ki a három évnyi választásmentes időszakot, léteznek érvek más forgatókönyvek mellett is. Legalább három okból: a kormányfő politikusi habitusa, a Fidesz képének építése és a politikai versenyelőny megtartása miatt.
1. Orbán Viktor politikusi gyakorlatából gyakran a váratlanságot, a meglepetés erejét emelik ki a megfigyelők. Valóban: a Fidesz elnöke mindig szeretett egy lépéssel előbbre járni ellenfeleinél, törekedett arra, hogy kiismerhetetlen, kalkulálhatatlan legyen politikája. Bizonyos értelemben éppen ennyiben vált csak kiszámíthatóvá: tudni lehetett és lehet róla, hogy nem idegen tőle a megszokottól eltérő megoldás, azaz politikájában mindig benne volt és benne van a meglepetés lehetősége.
2. A Fidesz a parlamenti választás óta törekszik arra, hogy dinamikus, intenzív politikával válassza el saját magát a korábbi kormányok cselekvésképtelennek lefestett gyakorlatától. A párt és vezetője mindig is szeretett »mozgásban lenni«, sok mindent megváltoztatni azért, hogy ne alakulhasson ki vele kapcsolatban a két évtizednyi politikai szerepvállalásból következő elhasználtság, elkopottság érzete. A kormányváltást követő retorika tűzijáték is nagyrészt azért kellett, hogy újnak, frissnek mutassa magát egy olyan politikus és egy olyan politikai erő, amely a rendszerváltás óta az egyik legállandóbb szereplője a magyar közéletnek.”