„- Legalább 2014-ig szűk esztendőkkel számolnak. Hol a fellendülésbe és abba a magyar gazdasági csodába vetett bizalom, mellyel a kormány Brüsszelben dicsekszik?
- Aki csodában bízva, annak az álmodott mértékéig tényleges kiadási kötelezettségeket vállal, nos, az némileg felelőtlenül jár el.
- Ez lett volna az előző városvezetés hibája?
- Inkább az történt, hogy alig vette figyelembe a magyarországi folyamatokból - a világgazdaságban lezajló krízis nélkül is - óhatatlanul előálló válságot. Az ugyanis nem állt meg a főváros határainál. Számolunk gazdasági fellendüléssel, de olyan súlyos a helyzet, hogy ez a négy év mindössze a város fizetőképességének megőrzését tűzheti ki célul. A ciklusban az már nem reális cél, hogy megőrizzük a város működésének, szolgáltatásainak jelenlegi színvonalát. A kényszerű színvonalromlást egy kedvezőbb gazdasági környezet mérsékelheti ugyan, de rövid távon nem futhat fel ismét évi 200 milliárdra a felújítások, beruházások összege. Ennyi kellene a város élhetőségének megőrzéséhez: az utak, az egészségügyi vagy oktatási intézmények állapotának szinten tartásához. A következő években vészesen alacsony szintre fog esni ez az összeg. Ez azonban változhat, ha megnő az önkormányzat mozgástere. Akár a fővárostól való adóelvonások csökkentése révén, akár a többlet-adóterhelés jogának biztosításával. (...)
- Akármilyen színű is a városvezetés, a BKV megmentését mindig a kormánytól várja. Ezúttal milyen eséllyel?
- Hónapról hónapra vergődik a BKV, és kérdéses, hogy a következő negyedévet kihúzza-e. Bármilyen, ezt a helyzetet mentő konstrukció születik is, annak elsősorban arra kell választ találnia: miként tüntethető el a cég folyó hiánya, beleértve a jármű- és eszközállomány amortizációjának fedezetét is. A Demszky-Bajnai megállapodás, még ha az új városvezetés és az új kormány tartaná is magát hozzá, nem oldaná meg teljes körűen a problémát. Egyszerre van szó a csaknem 80 milliárdos külső adósságállomány szanálásának kényszeréről, a megrendelt szolgáltatás ellentételezéséről és a járműpark részben halaszthatatlan megújításáról. Az államnak most nagyot kell lépnie, ugyanakkor részéről teljesen jogos felvetés, hogy szeretné valamilyen módon a döntési jogot is megosztani a fővárossal.
Tehát ne csak a számlát kelljen állnia, hanem egyszerre legyen rálátása és némi beavatkozási joga is a döntésekbe. A BKV, illetve a fővárosi közösségi közlekedés kérdését mielőbb rendezni kell, különben legjobb esetben is az állandó válságkezelés fogja lekötni a kormányzat energiáját. Ahhoz, hogy a fővárosét ez köti le, már hozzászoktunk, viszont az önkormányzat már tehetetlen, nincs mozgástere.”
