„A cikk gondolatmenete az, hogy a kormány filozófusok kisebb inkorrektségeivel, lopásaival szemben mer kekeckedni, de a nagy korrupciókat bezzeg nem veszi elő. »Filozófusoktól, 81 éves, apró zsidó néniktől mindenki vissza merné követelni a pénzét, akár tényleg ellopták, akár nem.« Mi volna, ha egy gyakorlott újságíró abból a hipotézisből indulna ki, hogy »akár nem«? Hiszen erre minden oka meglehetne, túl a gyakran hangoztatott ártatlanság vélelmén.
Nem ébreszti föl a gyanúját a harmadik hete folyó szakadatlan hecckampány (a Magyar Nemzet című napilapban), amely gyanúsításai igazolására egyetlen fenntartható tényállítást nem tudott felsorakoztatni? Nem tűnik föl neki, hogy a sodrából kihozott 81 éves, apró zsidó néni – mellesleg világhírű filozófus és a haza büszkesége – ingerült válaszát kontextusából kiforgatva idézi a lap, de egy hete nem ismerteti olvasóival az alantas sejtetések, rosszindulatú vádak tételes, teljes körű és tárgyszerű cáfolatát, amely időközben nyilvánosságot kapott más fórumokon? (...)
Értem én, hogy a sok vidám abszurditás Heller Ágnesről, Vajda Mihályról és a pénztárgép csilingeléséről az Index publicisztikájában azt sugallja: nehogy már komolyan vegyük ezeket a dolgokat. Engedtessék meg azonban, hogy én, mint az egyik megvádolt és besározott ember, mégis komolyan vegyem. Nem a Magyar Nemzet hecckampányát, nem is az elszámoltatási kormánybiztos velünk kapcsolatos ténykedését – az hidegen hagy. Hanem azt a közhangulatot, amely még tisztességes emberekkel is elhiteti, hogy mindenki lop (rajta kívül), hogy nem zörög a haraszt, s egyéb népi bölcsességek.”