„Szíj Melinda nemcsak sztár, hanem jelenség lett: komoly szakemberek elemzik úgy szociológiai, mint pszichés szempontból a népi hisztériát, ami a személye körül bugyog. A legáltalánosabb vélekedés szerint az összmagyar megőrületet a mi kutyánk kölke hangulat táplálja. Vagyis szürke hétköznapok monoton sorozatából álló élettel megáldott tömegek érzik úgy, hogy az »egy közülünk« Szíj Melinda lesz, akinek sikerül a kitörés, és összejön a Kárpát-medencei álom, bármi legyen is az. (...)
Szerintem azért valamivel bonyolultabb ez a Szíj Melinda-ügy. Mintha az egész elcseszerintett XXI. századunkat akarta volna visszapofozni legalább egyszer az életben az istenadta nép: hamis? Az hát! Idétlen? Vastagon. Bénuska? Mint annak a rendje. De nehogy már megint az új generáció arassa le a pálmát. Az olyan uncsi. No és igazságtalan.
Végül kevésnek bizonyult a dacos nekibuzdulás, és Szíj Melinda a kapuban botlott, mégis vastag betűkkel írta be nevét a honi celeblajstromba. És ennek következményei lesznek. Jósolni inkább nem jósolnék, de akárhány jövőverziót lefuttatok, egyik végén se látom a happy endet.”