Szíj Melinda kinőtte a kardigánját

„Aki követte a Megasztár műsorát, tudta, hogy nem lehet kérdéses, a zsűri a megmaradt két versenyzőből  a nagyváradi Tolvai Renátát rendeli Kökény döntőbeli ellenfeléül, és ezzel véget vet a harmadik versenyző, Szíj Melinda menetelésének. Aki követte a műsort és figyelte a bulvármédiát is, valószínűleg annak ellenére nem volt meglepve, hogy Sz.M. sokáig a verseny toronymagas esélyese volt, és ha hihetünk a csatorna által folyamatos publikált szavazati arányoknak, még a tegnapi műsor kétharmadánál is látszólag legyőzhetetlenül vezetett.

Hogy mi történt pontosan, természetesen sosem fogjuk megtudni, de nem is ez a lényeges kérdés. Hanem a látszat.

A kereskedelmi média terméke a módosított valóság. Teljes mértékben érthető dolog, hogy egy országos kereskedelmi csatorna egy rengeteg pénzből készített, számára kiemelt jelentőséggel bíró műsor esetében nem szeretné a véletlenre bízni, hogyan alakul a sztori. Ne legyünk álszentek: egy egész kereskedelmi tévés évadot átölelő, a csatorna teljes műsorstruktúráját átszövő tehetségkutató nem sokban különbözhet egy szappanoperától. A csatorna szempontjából az a jó, ha a „cselekmény” fordulatos, hétről hétre maradnak olyanok, akik valami oknál fogva érdekesek. És az is nagyon fontos, hogy ki nyer: nyilván a józan ész azt diktálja, hogy olyan személyiség legyen, akit a tévé aztán jól tud használni a későbbiekben is. 

A Tv2-nek az elmúlt fél évben számtalan eszköz állt rendelkezésére, hogy befolyásolja azt, milyen karakter nyerje majd meg a Megasztár 5. évadát. Ők castingolnak, ők választanak számot a versenyzőknek, ők hangszerelnek, ők tervezik a koreográfiát, ők öltöztetnek, ők világítanak és mindenek felett: ők alakítják a szabályokat, nekik vannak médiabartereik, övék a kamera, ők vágnak és ők szerkesztenek. A versenyzőket szerződés köti, nyilván jól kitalált szerződés: azt csinálnak, amit a Tv2 akar. Pont.

Az van, hogy a Tv2 csúnyán elaludt. Egyszerűen iszonyú későn vették azt észre, ami pedig már látszott egy ideje, hogy Sz.M. nem alkalmas arra, hogy a csatorna gyakorlatilag egyetlen emblematikus műsorának arca, szimbóluma legyen. Vagy az is lehet – gyakori hiba újságíróknál is – hogy egyszerűen túlzottan is beleszerettek az „utcán talált” történetbe, a széphangú szerencsétlenbe, a magyar Susan Boyle-ba (Jaj!). Egészen múlt péntekig tarthatott ez a szerelem, amikor Sz.M. élő adásban azt találta mondani, hogy ő szégyelli magát azért, hogy ő jutott toronymagasan tovább és nem a nála jobb énekesek. Szinte látom magam előtt, ahogy az illetékesek szeméről hirtelen lehullott a fátyol, ahogy órákkal később összeült a válságstáb, ahogy eldöntötték: Szíj Melindának márpedig mennie kell!”