„– Mindig is az irodalom, a filozófia és a teológia érdekelte. Számtalan példa igazolta ezt a tizennégy év alatt: Szent Ágoston teológiai kommentárjai, II. János Pál audienciabeszédei vagy Gyurkovics Tibor verseskötetei. Mi vezette ezekre a területekre?
– A filozófia már gimnazistaként érdekelt, autodidakta módon képeztem magam e téren. Általában a hitvédelmi, világnézeti kérdések izgattak. Tizenhét-tizennyolc éves koromban pap akartam lenni. Leérettségiztem, majd egy évet elvégeztem az egri szemináriumban. Onnan eljöttem ugyan, de a hitem megmaradt. Munkaszolgálatos lettem, majd fizikai munkás, és a munka mellett az irodalom mint könnyebben befogadható felé fordultam. De a filozófia továbbra is érdekelt. (...)
– Erre a fajta értékőrzésre az ön által vezetett kiadó neve is utal. A kairosz egy kivételes időpillanat, kegyelmi idő, az ókori filozófia szerint történelmi döntés idejét is jelzi.
– Örülök, hogy hatvanhat évesen még olyan egészséges voltam, hogy megalapíthattam a kiadót. A feladatot a szó hétköznapi értelmében hivatásként fogtam fel. Úgy látom, hogy az országot két nagy veszély fenyegeti: a hitetlenség és a nemzetietlenség. A hitet és a magyarságot azzal az ezer könyvvel is, amelyeket kiadtam, védeni kell. Ha ezeknek csak a felét olvasták el, az már nagy öröm nekem. És ami még boldogít, hogy rátaláltam két kis sorozatra: a Miért hiszek? és párja, a Magyarnak lenni tették igazán népszerűvé a Kairoszt.”