Meddig engednek mesélni?

„Mi hajtja ennyire? És miért?

Mert szeretem csinálni, és mert minden film újabb kihívás. Ha nagyritkán jó forgatókönyv kerül a kezembe, mindig izgalomba jövök. Attól is, ha elcsípek egy jó regényt, vagy néha csak egy jó újságcikket. A forrás lényegében mindegy. Summa summarum, szeretek dolgozni. Élvezem. Amennyit beleölök, annyit vissza is kapok belőle.

A Hereafter életről, halálról és a reinkarnációról szól. Ön az idén töltötte be a 80-at. Nyilván legalább annyira foglalkoztatja a múlt, mint a jövő.

A film egyik szereplője fogalmazza meg a kulcsmondatot: aki egész életében a haláltól retteg, nem érdemli meg, hogy éljen. Mindig ez volt a mottóm, és ez ma is. A film nem játssza túl ezt az állítást, de kimondatlanul végig erről szól. Lehet filmet csinálni a halálról, de még egy görög sorstragédiát is csak életekkel lehet ábrázolni.

A saját életére gondoltam, hogy azt hogyan értékeli.

Ezen nem szoktam rágódni, mert úgy vagyok vele, hogy születésünk pillanatától megkapjuk a lehetőséget, hogy higgyünk valamiben. Ki istenben hisz, ki a természetben, ki másokban, ki saját magában. Bármiben hiszel, az a lényeg, hogy kihozd magadból a maximumot. Aki egész életében azon aggódik, hogy egyszer mindennek vége, a legszebb pillanatoktól fosztja meg magát. Ezért nem foglalkozom sem a múlttal, sem a jövővel, és nem izgat, hogy van-e élet az élet után. A mának és a mában élek, minden pillanatot élvezek, és kész.”