Egy hatalomért bolonduló magyar címmel írt cikket a német Cicero folyóiratba Paul Lendvai. Szerinte Orbán egész pályafutását a hatalom megszerzésére irányuló abszolút akarat jellemzi.
Lendvai a Ciceróban azt írja Orbánról: a 35 évesen először miniszterelnökké választott politikus egész pályafutását a hatalom megszerzésére irányuló abszolút akarat jellemzi. A szerző leírja, Orbán — kiemelkedő taktikai érzékkel, valamint tudatosan végrehajtott jobboldali fordulattal — hogyan építette fel az országot domináló politikai pártot. Lendvai idézi Lengyel Lászlót, aki belső határokat nem ismerő tigrishez hasonlította Orbánt. Lendvai szerint a miniszterelnök központosított, tekintélyelvű vezetési stílusa már 1998-2002 között jól jellemezte hatalmi apparátusát. Orbán kihasználta Gyurcsány Ferenc — „politikai atombombának" számító - hírhedt hazugságbeszédének következményeit, a a taktika végül a korrupt és megosztott szocialisták összeomlásához és liberális „kengyeltartóik" eltűnéséhez vezetett.
Orbán kétharmados választási győzelmét több mindennek köszönheti. Győzni akarásának, annak a képességének, ahogy a politikai és taktikai hibákat villámgyorsan korrigálja. Tehetségének, amivel konkurenseit időben kikapcsolja. Cinikus eltökéltségének, illetve a nacionalista, klerikális és baloldali populista frázisok keverékének, amivel képes megnyerni magának a csalódott baloldali választókat és a szélsőjobboldaliak egyes részeit is — írja Lendvai.
Néhány hónap leforgása alatt Orbán egy új rendszer alapjait rakta le. A végrehajtó hatalom — még a rendszerváltáskor kialakított — alkotmányos fékjeit eltakarították az útból. Az őszi önkormányzati választások eredményei is azt mutatják: a rendszerváltás és a gazdasági válság miatt csalódott magyarok erős kormányt kívánnak. A szerző felidézi Orbán egy évvel ezelőtti kijelentését, miszerint pártját az elkövetkező 15-20 esztendőre a „központi politikai erőtér egyeduralkodó hatalmi tényezőjévé" akarja tenni. — Az esélyek erre sokat ígérőek — zárja cikkét Paul Lendvai.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az uniós csúcs végén nem az eredeti forgatókönyv valósult meg.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
Az ellenzék azt hitte, a miniszterelnök menekül, pedig épp most mattolta őket. Schiffer András szerint Orbán Viktor tudatosan váltott, és beállt abba a pozícióba, ami eddig mindig tarolást hozott – miközben Tarr Zoltán egyetlen elszólással leplezte le a Tisza Párt valódi ajánlatát.
Hosszú éjszaka után a valóság utolérte Brüsszelt, maradt a kényszermegoldás.
Ukrajna ügyében három hazugsággal áltatja magát az Európai Unió, amely eközben a jogállamot kidobta az ablakon. Szilvay Gergely írása.
A brüsszeli források már egy akár szombatig elhúzódó találkozóról beszélnek, ugyanis mindenképpen meg akarják valamilyen formában oldani Ukrajna finanszírozását.
Figyelmeztetett az orosz elnök.
A liberális állameszménynek abban az értelemben biztos vége van, hogy az egyének érdekeit az állam érdekei elé helyezheti. Nem az egyén szükségletei, hanem a közösség, vagyis az állam igényei fogják megszabni a közeljövő politikai mozgásait. Lánczi András írása.
