Az abortusz nőellenes és gyilkosság

„Mielőtt bárki nekem támadna, hogy miért ír a témáról férfi, és mi, férfiak csak ne szóljunk bele: az abortuszért miatt azt hiszem, az esetek túlnyomó többségében bizony a férfi(aka)t illeti a felelősség túlnyomó része, éppen felelőtlenségükből fakadóan. Semmi indokot nem látok rá, hogy az abortusz mellett döntő nőt ítéljük el. Ő valószínűleg végső kétségbeesésében döntött az abortusz mellett, számára a terhesség tényleg teher, legalábbis lelkileg bizonyosan. Így az abortuszért a felelősséget minimum vele megosztva, és nagyobb  részben azok viselik, akik rábeszélték, nem álltak mellé, kihátráltak mögüle. Könnyű azt mondani, hogy vetesd el - és az érzéketlenség netovábbja. Nemhiába vannak  többen a nők (tapasztalataim szerint) az abortuszellenes tüntetéseken. Az abortuszt női jognak, az abortuszellenességet nőellenességnek beállítók ráadásul gyakran elfeledkeznek arról, hogy az abortusz könnyen okoz maradandó testi-lelki károsodást.

Milyen kérdéseket kell megvizsgálni ezügyben? Egyrészt: emberi személy-e a megfogant magzat? Mikor kezdődik az emberi élet? Már rögtön a fogantatástól, vagy kicsit később, esetleg a születéskor? Lehet-e egyértelmű határt húzni ez ügyben? A megfogant élet csupán az emberlét lehetőségét hordozza magában, vagy ténylegesen emberi lény? Attól a ponttól kezdve pedig, hogy embernek tartjuk – legyen az a megfoganás pillanata vagy egy később időpont – abortálhatjuk, azaz: meggyilkolhatjuk-e olyan érvekkel, hogy az anyának joga van eldönteni, mit kezd az életével; van-e jogunk elvenni a magzat életét azért, mert rossznak ítéljük a várható életkilátásait, jobb neki, ha meghal, mert úgysem akarták őt, jobb-e, ha meg sem születik? És feltehetjük azt a kérdést is, hogy az anyát miként érinti az abortusz: megéri-e a posztabortusz-szindróma? Mivel remélhetőleg senki nincs, aki azt gondolná, hogy az abortusz jó dolog, ezért a végső kérdést úgy tehetjük fel: az abortusz lehet-e kisebbik rossz, vagy inkább ez a nagyobbik rossz? És ki a felelős az abortuszért?”