A karácsonyfa és az örök élet

Végül is mindegy mikor állították az első fát itthon és kik. Az viszont tény, hogy egy évezreden keresztül a legnagyobb ünnep hazánkban a karácsony. A lényegét úgy 60 éve próbálják elvenni, nem csak itthon a világon mindenütt, mert ez az ünnep a lélek gondozása. Isten és ember, ember és ember közti viszony átgondolása és rendezése, az emberben rejlő jó kihozása. Az egyre inkább és erőteljesebben megünnepelt szilveszter - a 60-as évekig vidéken, csak kiskarácsonyként emlegették és egy szimpla ivási alkalomként szolgált - ellenpontja. Mintha egy kicsit újra közelítenénk a karácsony igazi céljai felé, vagy csak hinni szeretném?

A " karácsonyfa" a szászok kereszténység előtti zöld fa kultuszából, a KARÁCSONY szavunk, meg a magyarság kereszténység előtti archaikus kultúrájából és nyelvi hagyományaiból jött! Még a sémi-judeo-monoteizmus kárpát-medencei keresztényi vonalának megjelenése előtt a sztyeppei lovasnomád kultúrákban, így az ősi magyaroknál is kiemelkedő jelentőségűek voltak a jelentősebb természeti jelenségekhez kapcsolódó ünnepségek. Ezek közül is az egyik legfontosabb ünnep a téli Napforduló volt. A karácsony szavunk is ezzel kapcsolatos. A szó jelentése a kara (türk, illetve egyes altáji nyelvekben hara) = fekete, sötét, és a csun, csony = fordulás szóösszetételből. Tehát a sötétség átfordulása a világosság (növekedése) a tavasz, az új év felé. Szinte az összes mai európai nyelvben a karácsony valamilyen módon a kereszténységhez (általában Jézus Krisztus születéséhez kötődik), de a magyarság esetében az ősi ünnepünk neve tevődött át a keresztény ünnepre is, amely időben is (2 nap eltérés) közel van egymáshoz. Talán az egyetlen kivétel a román crǎciun (ejtsd: kröcsun), amely a magyar karácsony átvétele, esetleg a kun vagy besenyő (török nyelvek) nyelvből való átvétel, hiszen a vlachok vezető rétegét egykoron a kun (eredetileg kipcsak türk) és besenyő katonai réteg adta ( lásd kenézek) Szent madarunk, a kerecsen sólyom is erről az ünnepről kapta nevét, hiszen ekkor tartották hagyományosan a rituális sólyomröptetéseket, a legszebb vadászmadarak reptetését. Sok Belső-ázsiai régióban a mai napig december végén tartanak nagy ünnepet vagy közös nagy vadászatot a solymászok, illetve a sassal vadászók. Ez az igazi autentikus magyar hagyomány, remélhetően a keresztényi szokások mellé lassan felzárkózik, illetve végre valahára visszatér!!!!