„A jegybankpénzt két dologra használják a gazdasági szereplők: egyrészt fizetni tudnak vele, másrészt így képzik a bankok a kötelező tartalékaikat. A fenti két funkcióhoz szükséges jegybankpénz mintegy 3000 milliárd forintot tesz ki, miközben a kereskedelmi bankok ezenfelül még majdnem 4000 milliárd forintot tartanak a jegybanknál kéthetes kötvényben - látszólag önkéntesen. Az önkéntesség azonban csak látszólagos: ugyan egy-egy bank tudja csökkenteni az MNB-nél tartott feles pénz nagyságát, de a bankrendszer, vagyis a bankok együtt nem.
Olyan ez, mint a forró krumplis játék: tovább lehet dobni valaki másnak, de valakinél mindig ott lesz. Hiába nyújt új hitelt vagy vesz új kibocsátású állampapírt egy kereskedelmi bank, a feles likviditás nagyságát ez nem változtatja meg. A kihitelezett pénzt a vállalat egyből elhelyezi egy bankban, és a bankon keresztül a pénz visszakerül az MNB-be. Az állam az állampapír-eladásból befolyó pénzt elkölti, így az megint csak a lakosságon, vállalatokon keresztül visszajut a bankrendszerbe, a bankok közvetítésével pedig az MNB-be. A hitelműveletekkel, állampapírvásárlásokkal az egyedi bankok szintjén változhat a jegybankpénz állománya, de a bankrendszer egésze szintjén nem, hiszen az állomány a folyamatban sehol nem semmisül meg.”