Ügynökök, listák, nyilvánosság

„Vajon mi mozgatja a jobboldal politikai és média kampányát? A múlt feltárásának őszinte vágya? Ugyan dehogy. Ha így lenne, akkor a jobboldal hangosan követelné a teljes, tételes, törvényben garantált és kikényszerített múltfeltárást. De nem ezt teszik, éppen ellenkezőleg, sunnyognak. Ha morális kérdés lenne a jobboldalnak a múlt, akkor legalább egy tucat embert nem tűrne meg a Fidesz vezetésében, a kormányban, az Alkotmány körül bábáskodó testületben. De velük nincs semmi bajuk. A jól ismert szöveg szerint »az ő kommunistájuk jó kommunista«. Ezzel ellentétben ellenfeleikhez tartozókat akkor is mocskos kommunista bérenceknek tekintik, ha közük sem volt, lehetett Kádár világához. De aki nincs velük, az ellenük van. Aki meg velük van, az felmentést kap minden botlás és minden bűn alól.

Ezért aztán azt gondolom, hogy Lendvainak sem a múltjával, hanem a jelenével van a Fidesznek baja. Az, hogy a kitűnő újságíró a Fidesz egyik legkövetkezetesebb kritikusa évek óta. Szavának súlya van. De nem a szavaival, nem a gondolataival vitatkoznak. Azt nem teszik. Helyette inkább nekiugranak múltjának, személyének, és megpróbálják szétcincálni. És ne tévedjünk, ne fogják abbahagyni. El kívánják lehetetleníteni, hogy elmenjen a kedve a Fidesz kritizálásától. Hogy tízszer is meggondolja, ír-e valamit a magyar jobboldalról. Remélem, van benne elegendő lelkierő, tartás és nem adja fel.”