Önigazolás egy lila napon: román nemzeti ünnep a Nemzetiben

2010. november 19. 16:18

Hogy is van ez? Elmegyek az ünnepedre, de ne várd, hogy jól érezzem maga. Elvárom, hogy elgyere az ünnepemre, de ne várd, hogy azért, mert te nem örülsz, én se örülök majd.

2010. november 19. 16:18

„A mostani Alföldi-KDNP-Jobbik-December 1.-ügy a saga legújabb, talán legidétlenebb fejleménye. Amikor ezt a szöveget írom Marosvásárhelyről Budapestre utazom a múlt héten átadott 10 kilométeres autópálya szakaszon. Kommentes szerkesztő kollegám hív, kérdi, hallottam-e az ügyről, írnék-e róla. Kicsit össze vagyok zavarodva. Kellene erről gondolnom valamit? Nem gondolok semmit. De olyan erősen nem gondolok semmit, hogy ez már elgondolkodtat. Miért tagadom meg az értelmezést? Miért nem utasítom el, hogy az »ügyről« zsurnaliszta módjára közlendőt szintetizáljak?(...)

Hogy is van ez? Elmegyek az ünnepedre, de ne várd, hogy jól érezzem maga. Elvárom, hogy elgyere az ünnepemre, de ne várd, hogy azért, mert te nem örülsz, én se örülök majd. Ez a common sense. Erdélyben minden jogunk megvan arra, hogy ne örüljünk egymás politikai ünnepeinek, de nincs jogunk arra, hogy így vagy úgy ne legyünk jelen. Le lehet ezt fordítani valahogy arra, hogy a Nemzeti szinte-szinte beenged egy román ünnepet és ezzel megbotránkoztatja azokat, akik imádnak megbotránkozni? Nem tudom, nem érzem.”

 

 

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 11 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
states
2010. november 20. 01:00
Az ember, amikor ezeket, ilyeneket olvas, az bizarr érzése támad, hogy ez a balliberális szubkultúra azt várja tőlünk, a többségtől, hogy Trianonról vagy jót vagy semmit. Ne csak fogadjuk megadással, megengedéssel, beletörődéssel, hanem folyamatosan hangsúlyozzuk kifelé, ha lehet azt éreztessük a szomszédainkkal, a nagyvilággal, hogy ha már ez így rendeltetett, akkor akár még örvendezni is tudunk felette. És innen igazán csak egy apró ugrás, hogy együtt ünnepeljük az utódállamokkal megcsonkításunkat. Lehetne egy nagy közös nemzeti ünnepünk szlovákokkal, románokkal, szerbekkel, osztrákokkal, ukránokkal, szlovénokkal. Nem hagytam ki senkit? Már hogy az érzékenységükre is tekintettel legyek. Most már csak a napot kellene megválasztani és a helyszínt, mert a Nemzeti alighanem szűkös lesz egy ilyen nagyszabású közös ünnep befogadására. Javaslom a Népstadiont.
fiandre
2010. november 19. 22:33
Tapsolni csak Románia sírján tudok majd Trianonnak. Sajnos már nem érem meg...
pepi
2010. november 19. 19:25
Jön sorban, kifogyhatatlanul a magyar acsar. Böfög, fingik, ossza az észt és közben azt hiszi hogy ő a felsőbbrendű, hiszen annyi, de annyi Nobel-díjast adtunk a világnak. Kár, hogy a többsége kipát viselt, de majd jól nem beszélünk róla.
teglagyarimegallo
2010. november 19. 18:40
Román állampolgárként kompromisszumokat kell kötni. A magyar Nemzeti Színház igazgatójaként nem. Nem olyan bonyolult ez.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!