Mi történik a prés alatt?

„Kisvállalkozók százezrei látták Gyurcsányt sikeres magyar vállalkozónak, aki képes volt föltörni. Mondjam-e, hogy ugyanez a Gyurcsány a külső körülmények hatására először visszahátrált, időt húzott, majd 2006 nyarától az ellenkezőjét tette mindannak, amiért szavazói rá szavaztak? Liberális jozefinistaként próbálkozott a nép boldogításával – belebukott.

Orbán Viktor sikeresen kiböjtölte ellenfelét. De ennél is többre érzett rá: föltette a végső kérdéseket a társadalomnak. Ezzel lelki otthont teremtett az őt követőknek. Magyarország léte vagy nem-léte a kérdés. Választhatunk igazság és hazugság, hűség és árulás, hit és hitetlenség, büszkeség és alázat, önzetlenség és kapzsiság között. A világban még nem történt semmi végleges, a világ nyitott és szabad, még minden előttünk van. Ne nyugodjunk bele a fennállóba! A hatalmasok csak azért látszanak annak, mert térdelünk előttük: álljunk fel! Egy  középszerűségbe süllyedt mégis önmagára büszke társadalmat szólított meg. Olyan társadalmat, amely mindenbe belekezdett, de semmit nem vitt végig, kiábrándult a hitből, de nem hinni sem mer, föllázad a tekintélyek ellen, de ugyanakkor retteg is tőlük. Ennek a következetesen lezáratlan, szervetlen, mindig túl korán, vagy túl későn érkező társadalomnak beszélt és beszél Orbán.(...)

Első ízben sikerült összeterelni egyetlen dühös táborba a korábban már megszólított etnikai nacionalistákat, rasszistákat, a Kádár-kori életforma-nacionalistákkal. Az előbbiek etnikai alapon magyarkodnak, s utasítanak el mindenki mást. Sérelmeik történeti sérelmek, vágyaik területi vágyak. Az életforma-nacionalisták pedig azt tartják magyarnak, aki úgy él, mint ők, ez a hatvanas évek közepe óta jól-rosszul emelkedő kisemberes közép. Ezért nem volt magyar az alatta élők cigány és nem-cigány tömege, vagy a határon túli magyarok.”