„A héten Bronislaw Komorowski lengyel elnök tanácskozásra hívta elődeit. Lengyelország nincs bajban, sőt a gazdasági világválságból a jelek szerint még viszonylag jól is jön ki. Akkor mire fel a nemzetbiztonsági bizottság kibővített ülése? Ahova nem csak egykori mentorát, a Szolidaritás-vezér Lech Walesát hívta meg Komorowski, hanem Gyurcsány Ferenc lengyel »harcostársát«, Aleksander Kwasniewskit és magát Wojciech Jaruzelskit is. A sötét szemüveges aggastyán kommunista tábornokot, aki 1981-ben betiltatta a Szolidaritást, tűzzel-vassal védte a szocialista rendszert. És aki ellen máig bírósági eljárás van folyamatban. Mintha Biszku Bélát hívnák Magyarországon alkotmányt előkészíteni. Abszurd. Abszurd, de igaz.
Mire fel 2010-ben ez a sajátos kerekasztal? Miről kell összlengyel politikai egyetértés? Oroszországról. (...) Lech Kaczynski elnök repülőgépének áprilisi katasztrófája sajátos katarzist hozott a lengyel–orosz viszonyban. A Szmolenszk melletti tragédia, Katyn közelsége és évfordulója kézenfekvő politikai kártyát kínált: a felfokozott oroszellenességet! Tusk azonban úgy döntött, most lehetőség van kiegyezni Oroszországgal – a németekhez nem kellett katarzis, elég volt az EU nyomása… Vlagyimir Putyin szintén felismerte ezt az esélyt. Az orosz parlament tegnap lényegében bocsánatot kért az 1940-es katyni mészárlásért. Elismerte a Szovjetunió felelősségét a tömeggyilkosságban. Ne higgyük, hogy ez könnyű volt. Az orosz politikai és katonai elit, az egyszerű orosz emberek szemében Katyn felhánytorgatása a szent győzelem meggyalázása. Nagyhatalomként Oroszország nem szokott beismerni és elnézést kérni – mint ahogy mellesleg ez nem gyakorlat a tengerentúlon sem. Moszkva azonban úgy érezte, hogy most érdemes gesztust tennie. Mint ahogy gesztus volt Komorowskitól Jaruzelski meghívása. A tábornok a jelen Lengyelországában nem tényező, a neki szánt fél óra azonban azt üzeni Moszkvának, hogy Varsó elfogadja a közös múltat, az együttműködésben látja a jövőt.”