Van-e mire büszkék legyenek a szocialisták?

„A modernizáció nem más, mint művelt emberek korszerű teljesítménye. A kutatás-fejlesztés, a képzés, tudás, az egészség megőrzése, ápolása, vagy például a jó úthálózat (ami szintén a kormányprogram része volt) az ország tőkevonzó képességét növelik. A modernizáció ilyen hétköznapi dolgokat jelent. Nem elég hozzá a sokszor tehetetlen és az átgondolatlanság miatt eredménytelen reformdüh. Az nem modernizációt, hanem az attól való idegenkedést, távolságtartást, reformellenességet eredményez. Így válik a reformdiktatúra jó szándéka ellenére modernizáció-ellenessé.

Ha szocialista barátaim nem csak rövid távú haszonszerzés miatt gondolták szeretni a programot, hanem politikai elveik megvalósítása, távlatos elképzeléseik valóra váltása érdekében, akkor szándékaikat jobban meg tudták volna magyarázni az ország lakosságának, és valós teljesítményeik érthetőbbek lettek volna. Akkor jobban szerepeltek volna a választásokon, és most nem kellene keseregni a kétharmados kormánytöbbség miatt. Itt most terjedelmi korlátok miatt nem foglalkozom olyan kérdésekkel, mint a szégyenteljes korrupciós ügyek, az őszödi beszéd és annak háttere, vagy az a tény, hogy demokráciában a jól teljesítő kormányokat is megunják nyolc év után. (Hát még a politikai és gazdasági cikk-cakkokat mutató hatalmat.) Ezek, egyéb objektív és szubjektív tényezők mellett, természetesen a választási vereségnek fontos elemei. De jelesül fontos az, hogy az emberek nem tudják, hogy kit tiszteljenek a szocialistákban. Kivel azonosak ők? Kik is ők? Mit vállalnak az elmúlt évekből és mitől, illetve kiktől határolódnak el.”