Orbán tudja, meri, teszi

„Kárognak is a beszédhibás, az előző kurzus során jól meghízott libák a válságadók láttán, hogy ezek csak amolyan ad hoc megoldások volnának a struktúra elengedhetetlenül szükséges átalakítása helyett, és hogy már megint csak azok zsírjára pályázik a kormány, akiknek van...

Türelem, kedves protestálók, csak mindent szépen sorjában. A rendszerformáláshoz először is egyensúly szükségeltetik, az pedig az ősi szabály szerint az állampénzügyek vonatkozásában is abból állna, hogy a kiadások még véletlenül se haladhassák meg a bevételeket, miként az a mögöttünk hagyott években idehaza (is) nagyban dívott. (...)

A kormány a legtermészetesebb módon onnan igyekszik elvenni, ahol van, és ahonnan - a teljes mértékben jogos álláspontja nyomán - e behajtás a legkisebb macerával fog majd járni. És Orbán, hosszú ideje a kormányfők közül először, inkább a nagyobb hatáserejű ellenfelet, a multik világát választotta küzdőpartnerének a kétségtelenül számosabb, együtt ugyan nagyobb zajt kelteni képes, ám de saját érdekeit, hála az előző rendszer hagyományainak, a tapasztalatok szerint sokkal kisebb eséllyel megvédeni képes lakosság, «az emberek» helyett.”