Ítélet nélkül deportálták őket a magyar Szibériába

Már bocsánat,de egyre kevesebb szó esik a recski internáló ,haláltáborról...pedig onnan,ha nem szökik meg Michnay ,akkor ma kopjafák és kavicsos tömbök állnának...(vallási hovatartozástól függően)...Beszélnünk kell róla.....életbevágó egy nemzet életében...

„Birkahodály volt az első lakásunk, a bűz s bogár majd megette családunk” – írta a rabköltő „Hortobágyról zokog a szél, De csak szenvedésről beszél, Sírva súgja a világnak, Rossz híre jár Hortobágynak”. Debreczeni József rabköltő versének sorait ezúttal a letenyei szél kapta szárnyra a Hősök kertjében, ahol idős Somogy, Vas és Zala megyei emberek emlékeztek. Sokan bottal vagy párjukra támaszkodva, gyerekük kezét fogva álldogáltak az emlékműnél, amit Lukács József, a veszprémi színház tagja, egykori hortobágyi fogoly avatott fel a sorstársak emlékére. Azt mondta: ma sem tudja, miért pont azokat vitték el, akiket elvittek az 1950 és 1953 között működő 12 hortobágyi kényszermunkatábor egyikébe. A 40 éve Kaposváron élő Vörös Istvánt a nyugati határszélből, az Őrségből hurcolták el családjával. 18 éves húga és nagyapjuk a kényszermunkatáborban halt meg. Családtagjai sokfelé szóródtak, az elhunytak négy megye hat településén vannak eltemetve. – Miért kerültünk fiatalon erre a sorsra? Mi volt a bűnünk? Soha nem tudtuk meg – mondta a nyugdíjas férfi. Borzasztó volt fiatalon éhezni, 41 hónapon át nem jóllakni. Egy életen át nyomot hagyott bennünk, de soha senki nem kért ezért bocsánatot.

Csakhogy még mindig az ávósok tematizálják a közbeszédet.

Ez szornyu, ezt nem lehet megbocsajtani. Es sokkal tobbet kellene rola beszelni.