Azt magyarázzátok el nekem, hogy van az, hogy valakiről minden kikerülő információt meghamisítanak

Ha ezt nem tudjátok elmagyarázni, akkor azt mondjátok meg, hogy miként akadhat olyan nagykorú, cselekvőképes ember, aki mindezt elhiszi.

A szovjet szocializmusnak nagyon kevés híve volt 1956-ban, a szocializmusnak, pláne magyar szocializmusnak, úgy tűnik, elég sok.
„1956 már hasonlított Bibó elképzeléséhez. Ugyanakkor mérlegre tehető a forradalom másik paradigmája szempontjából is. 1956 egy nagy zsarnokság, a szovjet típusú rendszer klasszikus, sztálini változata ellen lázadt, amelyet Nagy Imre első reformtörekvései módosítottak, de nem alapvetően. Ez a rendszer nem volt akut válságban, a birodalom központjában – úgy tűnt, mérsékelt reformer hajlandóságok uralkodnak. Programalkotásra viszont csak erősen korlátozott nyilvánosság és igen rövid idő állt rendelkezésre.
Tulajdonképpen a robbanást megelőző néhány napban, órában lépett csak ki a rendszer megreformálásának nyelvi és fogalmi keretei közül. Ez változott át hirtelen a szovjet típusú politikai rendszer teljes lebontásának erős negatív programjává. Ez egészült ki szervesen a nemzeti függetlenség XX. század közepi formájával, a semlegességgel. Hogy ez milyen típusú legyen – finn? osztrák? jugoszláv? –, az jobbára nyitva maradt. Az alapvető demokratikus szabadságjogokat, a többpártrendszert és a szabad választásokat valamiféle lebegő harmadikutas »vízió« egészítette ki. Képviseleti demokrácián alapuló (esetleg közvetlen, „önigazgató” formákat is tartalmazó) politikai rendszert és széles köztulajdonon alapuló szociális (állam)gazdaságot jelentett.
A munkástanácsok a rendkívüli helyzetből adódó feladatokra szerveződtek. Hogy ez a köztulajdon valódi társadalmasítása felé nyitott volna-e utat, vagy az aktivisták viszszatértek volna a munkapadhoz – nem tudjuk. November 4. után, a forradalom második szakaszában mindenesetre ők álltak ellen az intervenció kormányának, hálózatuk alternatív politikai centrumot képzett. A szovjet szocializmusnak nagyon kevés híve volt 1956-ban, a szocializmusnak, pláne magyar szocializmusnak, úgy tűnik, elég sok. Nem csoda: amikor a magyar forradalom résztvevői politikai tapasztalataikat szerezték (a második világháború előtt és alatt, majd 1945–46-ban) a közvetlen demokrácia, a kollektív tulajdonlás vagy a tervezőgondoskodó állam kérdései sokakat foglalkoztattak. Nem is feltétlenül nyugati típusú demokráciával párosítva őket.”