Atyai kötelesség

„A cikk, amelyet kiválasztottam, a Népszabadságból való, és Üzenet az ötödosztályba címmel jelent meg. Arról szól, hogy Tőkés László néhány héttel ezelőtt Brüsszelből felhívta a nagyváradi városházát, és követelte, hogy azonnal vonják vissza fia büntetését (amit mellesleg a fiatalember azért kapott, mert engedély nélkül épített fel egy egzotikus bárt). Legutóbb pedig a Bihar Megyei Labdarúgó Egyesület elnökéhez fordult Tőkés, »követelve, hogy vizsgálják felül az ötödosztályú bajnokságban 2-2-es végeredménnyel zárult Rév – Partiumi Keresztény Egyetem SE mérkőzést«. Talán mondanom sem kell, hogy az utóbbi egyesület elnöke Tőkés László fia. (...)

Büszke is volt rá apukája nagyon – ámde a gonosz sors egyszercsak belerondított apa és gyermeke idilljébe: Tőkés úrnak hosszú-hosszú időre Brüsszelbe kellett utaznia. Ment is az atya – bár mondanom sem kell, vérző szívvel. Szívesen maradt volna asszonyával, kicsi fiával, de tudta: a jó szülőnek kötelességtudatból és a felnőtt élet kihívásaiból is példát kell mutatnia. És míg a repülőgép közönyös mormogással húzott a felhők közt egyenesen Brüsszel felé, a jó apát egyetlen gondolat gyötörte: úgy érezte, minden fontosat megtanított gyermekének a fociról és az építkezésről – de valamit elfelejtett, valamit, ami pedig fontos lett volna. De mit?”