„Meggyes Tamásnak sikerült az, ami fideszes jelölt számára szinte lehetetlen feladat lett volna idén: akkorát taknyolt, hogy körbe lehet rajzolni. Sokat dolgozott ezen. Elérte, hogy a Jobbiktól az MSZP-ig minden ellenzéki párt összefogjon ellene, felsorakozzanak egy független jelölt mögé, és kétharmaddal megnyerjék a választást.
Esztergom egyébként nem élhetetlen hely, a polgármester nem azért bukott meg, mert lepukkantotta a várost. Esztergom eleve kellemes városka, Meggyes vezetése alatt is fejlődött, híd épült, utcák, terek újultak meg; magával a városműködtetéssel viszonylag kevés probléma volt. Akadt helyette más. Pontosan olyan dilik, amiket a Fidesz, Meggyes pártja menthetetlenül és sorozatosan elkövet. Nem is politikai hibák ezek, hanem paranoid és megalomán tünetek, a jobboldali pszichózis tipikus képletei. (...)
Meggyes a hatalmi logika tenyérbemászó megtestesülése volt, megterhelve a szokásos fideszes tévképzettel, miszerint aki nincs velünk, az ellenünk van. Belebukott, és senki sem sajnálja. Amit összekovácsolt maga ellen, az nem is olajfa, hanem komplett olajkút. Vissza lehetett volna hívni még idejében, de ugyebár aki velünk van, az meg mind jófiú - az elmebaj, az urambátyámkodás itt is megakadályozta a józan döntést. Esztergomban előrehaladott állapotba került a nemzeti együttműködés rendszere: annyira elege lett belőle mindenkinek, hogy együttműködtek inkább bárki mással.”