„»Én azt elfogadom, hogy a bűnözők között bizonyos tulajdonságokkal rendelkező emberek többen vannak, de azt nem, hogy valaki bűnöző lenne azért, mert bizonyos tulajdonságokkal született« - mondta. »Említette a cigánybűnözés kifejezést is, sajnálom, hogy a magyar parlamentnek erről kell gondolkodnia, szerintem ez nem kívánatos. A valóságot meg kell nevezni, de az elfogadhatatlan, hogy ha valaki valaminek születik, akkor potenciális bűnözőként kezeljék. Az emberi méltóság szempontjából mindannyian egyenlők vagyunk.«
Az elmúlt években sokszor lehetett az az érzése az embernek, hogy a cigány magyarok problémáit illetően csak kétféle álláspont létezik Magyarországon: a minden cigány embert segélycsalónak, maffiózónak vagy egyéb bűnözőnek tételező, meg egy másik, mely szerint aki bárki romára rosszat szól, az rasszista (az pedig azért nem jó, mert külföldön nem szeretik). Orbán határozott szavaiból az derül ki, hogy hát persze hogy van harmadik nézőpont is: egy olyan, amelyik el tudja választani az egyént a közösségtől, a valóban elkövetett bűncselekményt az »úgyis-bűnöző-leszel« önbeteljesítő bélyegétől, az értékrendet és a jövőképet az akármilyen indokolt indulattól.
Orbán Viktor ebben a Vona Gábor Jobbik-vezérnek adott válaszában okos is volt, és bátor is. Sokan vannak választói között, akiknek nem fog tetszeni, hogy elvi alapon helyrerakta az ikszedik alkalommal a »cigánybűnözés« szóval feltűnősködő Jobbikot. Mégis kiállt a polgári demokrácia legfontosabb, napjainkban több oldalról támadott alapelve mellett, mely szerint a törvény és az állam minden polgárra pontosan ugyanúgy tekint, mindenkit ugyanazok a jogok és kötelességek illetnek meg.”