Október 3: Sokan a farkakra szavaznak?

„A Fidesz nem akar olyasmit beígérni, ami azután hamarosan számon kérhető lenne. Így valószínűleg ugyanazt a kiskaput alkalmazza, mint tavasszal. Arra fog hivatkozni, nem tudja, mennyi van Budapest kasszájában, milyen a főváros (illetve más, szoclib vezetésű nagyvárosok) reális helyzete. Így pedig, sajna, valós, dátumhoz kötött, összegszerű dolgokat sem mondhat. Ez persze a belpolitika minőségére nézve legalább annyira veszélyes, mint a nyílt hazugság. Ha nincs semmi (vagy alig van valami) konkrét, számokra lebontott, teljesítési határidőt is kijelölő dolog, azt is gondolhatom: ha nem ígértem szinte semmit, betartanom is alig kell valamit. Vagy azt: a szavazók biankó csekket adtak, azt csinálok, amit akarok.

Az MSZP szintén gúzsba kötve táncol. Elvileg kecsegtethetné bármivel a szavazókat, hisz úgysem fog nyerni. Csakhogy egy olyan párt, amely az országot nyolc, a fővárost tizenhat évig vezette, az ellenzékiség cipőjébe alighogy belelépve nem kezdhet rögtön demagóg ámokfutásba. Joggal kérdezné tőle a polgár: miért nem csináltad addig, míg hatalmon voltál? (Horváth Csaba ígérete ezért is bizonyult öngólnak.) Az MSZP-nek jelen pillanatban központi kampánydirektívája, önkormányzat-koncepciója nincs. Mert azt az ötletszerű rögtönzést, vergődést, ami ilyen címszavakon fut, aligha lehet de facto annak nevezni. Kormánypártból csúfos vereség után lett ellenzékiként a legrosszabbul nekik jön az önkormányzati kihívás. Ahelyett, hogy soraikat újjászerveznék, kibeszélnék a fiaskó okait, még hetekig kénytelenek látszategységet színlelni. Logikus, hogy gyengén muzsikálnak. Ami megy, az csupán fejveszett, szervezetlen kárenyhítés.”